Az elmúlt pár évben minden nagyobb döntésem kb. pár óra alatt született meg. Ez is. Először is március elején felmondtam a munkahelyemen. Egy multinacionális cégnél volt HR-es, és itt mindenképpen megjegyezném, hogy a HR terület iránt teljes mértékben elkötelezett maradtam, csak beiktattam egy kis kitérőt! :) A felmondást már terveztem egy ideje, egyik nap úgy ébredtem, hogy igen, most már tényleg meg kell tennem. Aktívan nézegettem az álláskereső portálokat... úgy 2 napig! :) Majd jött a nagy ötlet, hogy mi lenne, ha egy kicsit az angolomat fejleszteném és kimennék 2-3 hónapra Angliába. Rögtön megnéztem, milyen lehetőségeim vannak kint. Hát nem sok volt... Majd rátaláltam a bűvös szóra: au-pair! 3 napon át egész nap blogokat/fórumokat olvastam, kerestem a kulcsszavakat, hogy ki hogyan talált magának családot. Később, ha majd lesz időm és több tapasztalatom is ezen a terülten, fogok írni egy "hogyan találjuk meg az ideális családot?" bejegyzést. Szóval olvasgattam napokon keresztül és több oldalon is feltűnt az aupair-world.net. Nem volt mit vesztenem, regisztráltam rögtön. Megnéztem, hogy más au-pair-ek mit írnak magukról a bemutatkozó profilba. Megállapítottam, hogy kb. mindenki másol mindenkiről, tehát ideális lenne valami egyedit kitalálni! Persze én sem vettem a fáradtságot. Szóval írtam egy hosszú bemutatkozást és tettem fel pár fotót. És vártam... Majd elkezdtem bejelölni szimpatikus családok. Tényleg csak olyan családokat, ahova első megérzésre szívesen mentem volna. Számomra fontos volt a fotó, a bemutatkozás ( ne 2 mondat legyen) és, hogy legyen benne egy kis vidámság, egyediség. Őszintén szólva nem sok családot jelöltem be ezek alapján. Volt, ahol azonnal visszautasítást kaptam, vagy 3-4 levélváltás után csak úgy eltűnt a host-anyuka, és volt, ahol én utasítottam vissza a családot. Majd eljött a nap, amikor pozitív visszajelzést kaptam! TŐLÜK! :) Az első levelet március 25-én váltottuk. Ma április 8-a van. A repülőjegyet 4 nappal ezelőtt foglaltam le. A két dátum között sokat leveleztem az anyukával. Gyorsan kiderült, hogy már lassan 2 éve egy magyar lány tölti be az au-pair szerepét. Rögtön meg is kaptam az elérhetőségét, hogy meséljen nekem a családról. J. nagyon aranyos (egyelőre még senkinek nem írom ki a nevét, ki tudja, hogyan alakul a blog sorsa), tényleg, mindenben segített (még most is), nagyon-nagyon pozitív véleménye van a családról , nem véletlenül maradt náluk 2 évet. A jövőbeli au-pair-eknek javaslom, hogy a választott család jelenlegi/volt au pair lánykájával mindenképpen vegyék fel a kapcsolatot! Szóval sokat Skype-oltam J.-vel, közben párhuzamosan ment a levelezés K.-val (ő a host-anyu). Felvetettem neki is a Skype-ot, bár részemről nagy stressz volt, hiszen angol anyanyelvűvel kellett beszélnem (miközben bámulok bele a webkamerába), és 3 gyerek ott izgett-mozgott a háttérben és még P., a host-apu is becsatlakozott a kialakult kaotikus beszélgetésbe, és persze a vonal sem volt éppen recsegés-mentes. Ezzel független engem akartak! :) Iszonyúan örültem, mert ennél a családnál éreztem már az első levéltől kezdve, hogy igen, én őket akarom.
Holnap folytatom a bejegyzést, mert már kezd késő lenni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése