Megpróbálok most már tényleg rendszeresebben írni, hiszen
már csak heteim vannak hátra Angliában, jövő hónapban ugyanis megyek haza.
Sajnos a vizsgaidőszak elég hamar kezdődik az egyetemen, április 2-re le kell adnom a szakdolgozatom,
így nem lesz teljes az 1 évem. :(
Múlt héten Manchesterben voltunk Edinával, ugyanis megnéztük
a Szépség és a Szörnyeteget, méghozzá balett előadás keretében. Én még soha nem
láttam előtte balettot, nyilván tévében igen, de élőben, profi táncosokkal,
még soha sem. A Lowry-ban volt az előadás, ezt leginkább az otthoni Művészetek
Palotájához tudnám hasonlítani. Nyáron voltam itt először, akkor volt az Andy
Warhol kiállítás. A jegyet már novemberben lefoglaltuk, mivel úgy tűnt, nagyon
gyorsan fogynak, így biztosra mentünk. A Birminghami Balett társulat adta elő,
akik egyébként elég híresek. Délután 2-kor kezdődött, és teltház volt. Nem az a tipikus gyerekeknek való darab volt, ettől függetlenül tömve volt a nézőtér 4-5
évesekkel. Abszolút nem egy mesés darab, sőt, szerintem kicsit komor hangulata
volt. Annál a résznél, amikor a Szörnyről leszáll az átok és visszaváltozik
herceggé, az előttünk ülő kislány percekig zokogott, mert azt hitte a Szörny
tényleg meghalt. És a Szörnyet egy fél-néger balett táncos játszotta. Érdekes
volt, hogy itt nem nagyon fordít a közönség nagy figyelmet arra, hogy megadja a
tiszteletet a művészeknek. Az oké, hogy mindenki köhécselt (szerintem mi, magyarok,
jobban figyelünk erre, hogy minél halkabban megoldjuk az ilyen jellegű
problémáinkat – ezt csak a színházra értem, BKV,mozi és egyéb nem tartozik
ide), de, hogy előszedtek chipset, csokit, rágcsálnivalót, stb. az kicsit
kiborító volt. Iszonyú hangosan csörögtek a zacskókkal, nagyon kiábrándító volt! Rengeteget levett az előadás
élvezhetőségéből. Egyébként nagyon tetszett! Tény, hogy nem leszek nagy
balett-fan, de ezután szeretném megnézni a nagy balett klasszikusokat is. És a
díszlet gyönyörű volt!
A másik nagyobb esemény, hogy január óta áttettek a CAE (felsőfok)
csoportba a nyelvsuliban. Mármint hétfőnként még az FCE csoportba járok,
szerdánként pedig a CAE-be. Úgy döntöttek a tanárok, hogy ez sokkal jobb lesz
nekem, mivel az FCE csoport kicsit gyenge számomra, a CAE viszont még néhány
szempontból erős, ezért ez a legegyszerűbb, ha valahol középúton maradok, és
így gyorsabban fejlődhetek, viszont a hiányosságokat pótolhatom a gyengébb
csoportból. A CAE a legmagasabb szint a suliban, páran tényleg iszonyú jól
beszélnek, de ők már a C2-es szintre mennek majd nyelvvizsgázni, ami már közel
anyanyelvi szintnek felel meg. Teljesen jól érzem magam a CAE csoportban, nem
gondolom, hogy erős lenne számomra. Próba nyelvvizsgákat csinálunk, pl. a
múltkori 1 órás listening 76%-os lett. A
tanároknak nyilván bonyolultabb, hogy egyszer vagyok, egyszer nem, de ők javasolták,
hogy így legyen. A cél egyébként az volt, hogy letegyem márciusban az FCE
vizsgát, de úgy, hogy Grade A szintre, ami azt jelenti, hogy automatikusan
megkapnám a CAE-t. Tehát középfokra jelentkeznék, de „túlteljesíteném”, és a
felsőt kapnám meg. A CAE-re azt mondták, hogy ott valószínűleg még elhasalnék,
ha valami szivatós feladatsor lenne, így arra nem mernének jó szívvel küldeni.
Viszont ez egy egyszerűbb út, hogy úgy megkapni a felső szintet, hogy a közepet
csinálom meg. Végül nem megyek nyelvvizsgázni, mivel megérdeklődtem a magyar nyelvvizsgabizottságnál
és természetesen - ha mindez így lenne, hogy Grade A-t kapnék az FCE-re - még
mindig csak középfoknak lehetne honosítani a nyelvvizsgát. Az persze nem
érdekli őket, hogy az FCE nem az átlagos magyar középfokú nyelvvizsgának felel
meg, hanem már erős középfok - felsőfok felé közelít. Akinek pedig otthon
felsőfokúja van, az nagyon valószínű, hogy a CAE-n nem érné el a követelmény szintet.
Egyszerűen teljesen más a Cambridge nyelvvizsga minősége, elismerése,
struktúrája és más a „sima, magyar” nyelvvizsga.
Egyébként egyre jobban érzem a családon, hogy közeledik a
hazamenésem időpontja. A szülők kértek, hogy maradjak, a lányok nem akarnak
haza engedni, elég nehéz időszak elé nézek, úgy érzem. Múlt héten az egyik
kislányom vacsora közben javasolta nekem, hogy vegyem fel a család vezetéknevét, és akkor már soha nem kell majd hazamennem és itt maradhatok velük örökre! Bárcsak
ennyire egyszerű lenne… Minden nap elmondják, hogy ne menjek haza, maradjak,
szeretnek, mindenki szeret, én is szeretem őket. Egyébként meg van az új lány.
Ma volt a Skype beszélgetés, megszakadt a szívem, amikor host-anyukámat
kérdeztem, hogy akkor hol fogjuk őt elszállásolni, melyik szobában, mivel pár napig itt leszek majd vele. Erre azt mondta, hogy egyelőre a vendégszobában
lesz, majd amikor hazaköltözöm akkor megkapja a szobámat. Uhh, hát akkor éreztem,
hogy ez már tényleg komoly, nincs vissza út.
De akkor hagyjuk a múltat, és nézzük, milyen kalandok is várnak még rám a kis au-pair létem alatt :) Péntek délelőtt Edinával nekivágunk Skóciának és csak vasárnap
jövünk haza! Amint hazaértem, erről egy bővebb beszámolót olvashattok majd a
blogon! Március elején pedig bátyám meglátogat, aminek főbb eseménye pedig az
lesz, hogy a híres, nevezetes Old Trafford stadionban nézőként szurkolhatunk
majd a Manchester United – West Bromwich Albion meccsen! :) Szóval a végére még belehúzok és próbálok
maradandó emlékeket gyűjteni! :)
