Az elmúlt 3 hét röviden összefoglalva

Olyan nehéz címet adni a bejegyzéseimnek, mindig perceket agyalok rajta...

Kicsit háttérbe szorultak a mindennapjaimról szóló bejegyzések, szóval most lássuk, hogyan látom magam, így 2 hónap után! Igen, bizony már több mint 2 hónapja vagyok itt! :) 3 hét és túl vagyok a negyedén. A helyzet viszont változatlan. Továbbra sem találtam semmi hibát a host-családomban, minden nagyon jó, jól érzem magam még mindig, tehát akkor be is fejezném az eheti  bejegyzésem! :) Na jó, folytatom.

Valahol ott hagytam abba, hogy a család visszajött a floridai nyaralásból. Amit nagyon élveztek … a kislányok. Host-apukám szerint 3 gyerekkel rémálom a nyaralás (persze mindezt humorral mondta, egyébként imádja a lányokat, csak nekem akarta jelezni, hogy használjak ki minden pillanatot, amíg még lehet :)), rengeteg sírás volt, fáradtak voltak minden nap, és ugye semmi városnézés, kirándulás, szigorúan csak Disney World. Csináltak vagy 200 fotót, abból 150-en a lányok épp Mickey Mouse-sal, Hófehérkével, Hamupipőkével vagy Giling Galanggal pózolnak, a többi 49-en medencés képek voltak, és 1 volt, ami a szülőkről készült. Szóval hazaértek, a lányok a nyakamba ugrottak és csak meséltek, meséltek… A szülők persze mondták nekem, hogy ma szabadnapom van, azonban ahogy leültek, úgy rögtön el is aludtak. Ott maradtam a lányokkal, persze hiába kérdezgettem, hogy fáradtak-e, nem nagyon akartak aludni. Végül több óra csendben játszás után kérték, hogy olvassak nekik mesét a szobámban, így felmentünk hozzám, mindenki elhelyezkedett az ágyamban és a 3. könyv után F. végre elaludt. Na, már csak M. és R. volt hátra. M. kérte, hogy menjünk le a szobájukba (az ikrek egy szobában alszanak), ott folytassuk a mesét. Lementünk, pár perc múlva már M. is aludt. Hurrá! Host-anyukám a földszinten, a nappaliban alszik, host-apukám a hálószobában, F. az én szobámban, M. a saját szobájában, végül R. velem maradt, így csöndben olvastunk a vendégszobában, mivel már csak ez az egy szabad szoba volt! :) Mikor a szülők felébredtek, elképesztően hálásak voltak, hogy vigyáztam a lányokra és még sikerült is elaltatnom őket. Meg persze azért is, hogy figyeltem rá, hogy ne kezdjenek el zajongani és veszekedni egymással.

A következő hétvégén au-pair találkozó volt a Lyme Park-ban. Itt forgatták egyébként a Büszkeség és Balítélet-et (és persze aki ennél többre kíváncsi: http://en.wikipedia.org/wiki/Lyme_Park) Nagyon szép helyen van, ráadásul volt egy domb tetejéről rálátni egész Manchesterre. Beszúrok néhány képet, mind a parkban készült: 

 

Múlt hétvégén itthon voltam, vagyis bementem Warringtonba, de nem történt semmi különös, csak a szokásos nézelődés, vásárolgatás. Elkezdődtek a nagy leárazások, ezen felbuzdulva tegnap bementem Manchesterbe, hogy hátha találok valami kihagyhatatlan ajánlatot, de még semmi nem fogott meg igazán. Meg állítólag ezek az árak még lejjebb fognak menni, amikor elkezdődik a nyári szünet, tehát 1 hónap múlva.

Állandóan találkozom új emberekkel, és végre valaki azt mondta nekem, idézem: „bárcsak tudnék olyan folyékonyan, helyesen beszélni pár hónap múlva, mint ahogy Te!” Hát mit ne mondjak, büszke voltam magamra nagyon, de azt azért elmondom, hogy egy olyan au-pair lányka mondta, aki kb. alapszinten beszél és csak egy igeidőt ismer. De akkor is jól esett! :) Ettől függetlenül 2 órát beszélgettem vele angolul, szóval azért megértettük egymást. 90%-ban én beszéltem, de gyakorlásnak ez is hasznos. 

Ami még nagy esemény, hogy már lassan 1 hónapja járok pilates órára. Oké, ez csak eddig  4 alkalmat jelent, de ez nálam már nagy szó, hogy még mindig nem hagytam abba! :) Szerdánként 1 óra pilates, csütörtökön 1 óra futás. Otthon persze évek óta nem tudtam rávenni magam, hogy futni menjek, itt pedig megvettem a futóruhám - mindegyik része ilyen speckó nedvszívó, lélegző anyagból van-  így már tényleg ciki lett volna, ha nem kezdem el használni is őket. Főleg bennem van a tudat, hogy host-apukám 2 hónappal ezelőtt lefutotta a London Maraton-t és mondtam is neki, hogy nyugodtan noszogasson, ha valami indokra hivatkozva nem akarok futni. Főleg, ha látja rajtam, hogy csak átlátszó kifogásokat próbálok keresni! :) A pilates jól megy, bár nagyon nehéz, nem olyan kíméletes az oktató, mint amilyen otthon volt! :) Meg sok benne a szöveg, mert ugye ez a mozgásforma nem csak a testet formálja, hanem a tudatot is.

Egyébként az otthoniaknak info, hogy augusztus 16-tól 21-ig otthon leszek! :) Összesen 10 szabad napot kértem (ami akkor is szabad lenne, ha nem kértem volna, mivel host-családom Spanyolországba megy), mert 4 napot még itt maradok, mivel jön ki a barátom megnézni, hogy mégis miért érzem én itt ennyire jól magam! :) Majd 16-án együtt repülünk vissza Magyarországra és mire elkezdeném élvezni az otthoni létet, már indulhatok is vissza. 

Miközben írom a bejegyzést, a gyerekek épp a kertben pancsolnak, reggel fel lett állítva nekik a medence. Ráadásul nem is langyos vizet öntöttek bele, hanem a kerti slagból engedték a vizet, ami jéghideg. Én még mindig hosszúnadrágban, zokniban és pulóverben vagyok… Tipikusan olyan idő van, mint amikor a Balatonon vagyunk és reggel, kinézve az ablakon, 100%-ra megállapítjuk, hogy ma esélytelen lesz a strandolás, és inkább elmegyünk kirándulni, túrázni valahova.

Leendő au-paireknek II. Folytatás - A host-család, avagy mi alapján válasszunk.

Akkor lássuk a folytatást…

Az alábbi bejegyzés elsősorban az én igényeimet tükrözik, lehet, hogy valaki teljesen jól el van 6 gyerekkel és teljesen megfelel számára a közös fürdőszoba is. Nekem viszont ezek olyanok, amik ahhoz kellenek, hogy az én kis komfort érzetem maximálisan kielégüljön és ne érezzem magam rosszul.  Lenti pontokban megtalálhatod, hogy én miket vettem figyelembe, amikor családot kerestem.

- gyerekek száma: hogy őszinte legyek én olyan családba szerettem volna menni, ahol maximum 2 gyerek van. Ettől függetlenül mégis itt vagyok 3 kislánnyal és ahogy már többször is írtam, ha ezer évig kerestem volna családot, szerintem akkor sem találtam volna jobbat. Igazából én az 1 gyerekes családokat kizártam, azon az alapon, hogy bár 1 gyerek mégis csak 1, de talán több rá az esély, hogy  el van kényeztetve és hisztis lesz. És mivel nem tud senkivel sem játszani tesó hiányában, így te leszel rákényszerülve, hogy mindig szórakoztasd. Szerintem a 2-3 gyerekes család az optimális egy au-pair számára. Tudnak játszani egymással, ha nem túl nagy a korkülönbség, és a nagyobb gyerek általában szeret a kicsivel/kicsivel foglalkozni, így lesz egy kis segítőd is. 3-nál több már nagyon nagy odafigyelést igényel és nagyobb a káosz is. Nekem előtte soha nem volt tapasztalatom gyerekkel, sőt, messziről kerültem őket, és sokat agyaltam rajta, hogy 3 gyerekkel hogyan fogok boldogulni. Igazából semmi problémám nincs, soha nem gondoltam még arra, hogy bárcsak kevesebben lennének! :)
Nálam ugye úgy néz ki a helyzet, hogy R. 7 éves, M. és F. 5 évesek. Az ikrek együtt játszanak, nem is igénylik az én jelenlétem, R. pedig, ha velük van, akkor vagy iskolásat játszanak, vagy bevásárlósdit, stb.  a lényeg, hogy ilyenkor R. a felnőtt a játékban. :) Ha pedig nem az ikrekkel van, akkor kint az utcán játszik a szomszéd gyerekekkel. És például reggelente nagyon szeret nekem besegíteni, ha kicsit elcsúszunk az idővel. Ilyenkor megfésüli a kicsik haját, megkeresi a cipőjüket, tehát ilyen kis dolgokban szeret részt venni. 

- gyerekek kora: ezt az előző pontnál már írtam a korról is. Nálam alapfeltétel volt, hogy 3 évnél kisebb gyerek ne legyen és 8-9 évnél idősebb sem. Mivel babákkal abszolút nincs semmi tapasztalatom és valahogy nem is éreztem, hogy most kellene ezt az élményt átélnem, ezért kizártam a babás családok. Meg ugye az angolom sem fejlődne ilyen rohamosan, ha egész nap csak gügyögést hallanék. A felső határt pedig azért adtam meg, mert egy tini gyerekkel nagyon kemény lehet, főleg úgy, hogy ők már tisztában vannak vele, hogy egy au-pair mégiscsak egy au-pair, nem kell rá mindig hallgatni. Persze ugyan úgy ki lehet fogni egy 4 évest is, aki épp a dackorszak közepét éli. 

- fiú, lány, vegyes: hát, ez is fix volt nekem, csak lányos családhoz akartam menni! :) Ez persze egyénfüggő, hogy kinek melyik jön be. Javaslom, hogy nézz körbe az ismerőseid között, ahol gyerek van és próbáld ki magad, hogy a fiúkkal jössz ki jobban vagy a lányokkal. Vagy az is jó, ha elmész a játszótérre, üldögélsz 1-2 órát, és meglátod majd, hogy melyik nem lesz számodra a szimpatikusabb. Hogy őszinte legyek én azért nem akartam fiúkhoz menni, mert nőként nekem nehezebb a kisfiúkkal kommunikálni. Például itt a lányok mindig bújnak, ölelgetnek, szelíden játszanak, és élnek-halnak a csillogós dolgokért és a sminkekért. Nagyon nem akartam egy vad kisfiút, aki mindig bunyózik , durván viselkedik és a tankokról kell vele beszélgetnem. Persze lányban is előfordul az ilyen, de nyilván kisebb az esély. Hűha, most, hogy ezt leírtam, szerintem a sors jól meg fog büntetni és tuti fiam lesz majd! :D Úgy vagyok vele, hogy most még választhattam, hát éltem a lehetőséggel! :) 

- hely: ahol lakni fogsz. Sok au-pair előre eldönti, hogy ő csak Londonba hajlandó menni. Szerintem ez elég nagy hiba. Én azt javaslom, ne zárj ki lakhely alapján egy családot sem. Én sem gondoltam volna soha, hogy egy pici városban fogok lakni, de szerintem jobban is jártam, hogy ide jöttem. Manchester 40 perc, Warrington 20 perc, Liverpool 1,5 óra busszal. Tökéletesen megfelel. Először is a nagyvárosok nagyon drágák, és mivel a szádba van minden, ezért nem tudod majd megállni, hogy ne költsd a pénzed. Én, ha bemegyek valamelyik nagyvárosba, akkor mindig hatalmas szatyrokkal térek haza, mert egyszerűen muszáj vásárolnom, ha 2-3Ł-ért már iszonyú jó cuccokat lehet kapni. Persze lehet, hogy ez csak számomra probléma, de ha pl. Londoban élnék vagy Manchester központjában, akkor tuti hétköznap is eljárogatnék vásárolni.
Mielőtt döntesz család ügyben, érdemes a Google Maps-en megnézni, hogy mik  a közeli nagyvárosok, valamint a buszokat is előre meglesni. Például mielőtt ide jöttem, beírtam a Google-be, hogy Lymm Altrincham bus timetable (Altrincham-ből megy a villamos Manchesterbe). Na, akkor láttam, hogy hiába fogok egy picike városkában lakni 30 percenként lesz buszom és itt áll meg az utca végén. Vagyis igazából 10 percenként van, csak ahhoz be kellene mennem a központba, ami 15 perc séta a háztól. Ha nagyon kiesik a ház, akkor sajnos felejtsd el a családot, kivéve, ha van jogsid és kapsz kocsit is. Sok au-pair azért kényszerül elhagyni a családját, mert nem tud semerre sem menni hétvégente, ugyanis errefelé sok a „farm” jellegű ház, ami azt jelenti, hogy a legközelebb szomszéd kb. 1 km-re van tőled és a busz is ehhez mérten jár. Sok helyen pl. vasárnap nincs is busz. 

- fürdőszoba, hálószoba: mindenképpen kérj fotót a leendő hálószobáról még mielőtt véglegesen döntenél. Sok mindent elárul a családról, és ebből lehet némi benyomásod, hogy hogyan fognak majd kezelni téged. Ha egy szedett-vedett szobába akarnak berakni, akkor menekülj! Itt nem jellemző a sok bútor és a mindenféle porfogó (gyertya tartó, mécsesesek, kerámia kutya, vázák,…), a lényeg, hogy lásd, hogy foglalkoznak azzal, hogy jó helyed legyen. A fürdőszobával kapcsolatosan én nagyon javaslom a saját fürdőt! Az rendben van, hogy otthon, a szüleiddel, vagy a barátoddal megosztjátok a fürdőszobát, itt viszont idegenekkel kell együtt élned majd. Én még abba sem mennék bele, hogy a gyerekkel közös fürdőnk legyen. Mégis csak gyerekek, szóval mindenről tudni akarnak majd, hogy éppen mit csinálsz, amikor magadra zárod az ajtót. És persze az sem valami jó, ha várnod kell, amíg az 1 órás esti pancsikolással végeznek, te meg mennél valahova, és emiatt késed le a buszod. És persze azt már nem is mondom, hogy semmit sem hagyhatsz a fürdőben, mivel mindent ki fognak majd próbálni, akkor is, ha meg van nekik mondva, hogy nem szabad. 

- klasszikus családmodell vagy egyedülálló szülő: Mivel nekem van host-anyukám és host-apukám, ezért a másik oldalról csak hallomásból vannak benyomásaim. És általában az au-pairek negatív véleménnyel vannak. Állítólag nehezebb, mivel a szülőnek egyedül kell eltartania a családot, ezért 9-től 6-ig dolgozik, mindent neked kell intézned, többet kell este is vigyázni a gyerekekre, mert épp céges vacsi, randi, stb. van. És a gyerekek is frusztráltabbak, mert őket is megviseli, hogy egy idegen ember próbálja nevelni őket és az sem mindegy, hogy éppen hol tart a válás, mekkora a feszültség a szülők között.  

- a család nemzetisége:  szerintem elsőre érdemes klasszikus angol családhoz menni, és majd ha 1 év után úgy döntesz, hogy maradsz és ennél többre vágysz, akkor kereshetsz néger, kínai, indiai, stb. családot. Elsőre pont elég megszokni az új környezetet és a szokásokat (amik nem sokban térnek el a mieinktől), nem kell rögtön tetézni azzal, hogy meg kell tanulnod az országra jellemző viselkedést, de emellett még külön, a családra jellemzőt is. És sokszor ezek a családok megtartják az otthonról hozott szokásokat/hagyományokat, ami nem biztos, hogy neked be fog jönni. De lehet, hogy igen! :) 

- óraszám, avagy hány órát kell dolgoznod: Ebben mindenképpen egyezzetek meg előre a családdal. Nem mindegy, hogy heti 25 órát vagy 45 órát dolgozol. És persze a fizetésed is ehhez viszonyítsd. Nekem pl. úgy van, hogy reggel 1 órát vagyok a gyerekkel 7.30-tól 8.30-ig (reggelizés, öltözés, elviszem őket a suliba, ami itt van 10 percre), 9-től 3-ig takarítás, vasalás (kb. 1-1,5 óra naponta és nem esik nehezemre), 3-kor elsétálok értük, 3.30-ra hazaérünk (elég lassúak hazafelé…) és 6-ig velük vagyok. De 5-kor már vacsizunk és a szülők is itthon vannak, tehát már nincs semmi dolgom. Tehát napi 4-5 órát töltök aktívan a gyerekekkel és takarítással együttvéve. Szerda, szombat, vasárnap szabad nap. Esti gyerekfelügyelés a 2 hónap alatt egyszer fordult elő. Mindezért kapok 85Ł-ot hetente. Mindenképpen kérd meg a családot, hogy írják össze neked, hogy heti hány órát kell dolgoznod és mik lesznek a feladataid. Például a főzés nagyon sok időt elvesz, nekem szerencsére  nem kell főznöm. Annyi nem elég, ha azt írják, hogy a lakás tisztán tartása! Lehet, hogy ők a garázst is ide értik, ahol már 1 éve nem volt takarítva! Hivatalosan neked csak a gyerekek körül teendőket kellene ellátnod, de sok család ezt nem veszi figyelembe. 

- fizu: ez változó, 60-100Ł között van általában a heti zsebpénz. 80Ł az átlag. Ez, ahogy már említettem, függ az órák számától is és a nagyobb városokban is többet lehet keresni. De ugye többet is költesz. Ebből teljesen jól meg lehet élni, mivel az összes pénzt magadra költheted. Nem kell rezsit fizetned, nem kell a netért fizetned, és a kaja is benne van. A nyári szünetben jellemzően több pénzt kapnak az au-pairek, mivel ilyenkor egész nap  a gyerekekkel vannak. Ami nekem minden hónapban fix kiadás, az csak a telefonomon az egyenlegfeltöltés (ez ugye valamilyen szinten muszáj, hogy a host-családod el tudjon érni). Az összes többi mehet a saját kis igényeim kielégítésére. 

- első au-pair lennél vagy voltak elődeid: ha első leszel a családban, én javaslom a szerződést. Ők is rutintalanok még, te is, és nem biztos, hogy minden fél jól jár majd. Ha pedig már voltak előtted másik is, mindenképpen vedd fel velük a kapcsolatot! Ne szégyelld elkérni az e-mail címüket! Ha a szülők nem akarják megadni (pl. személyiségi jogokra hivatkozva), akkor valami gáz lehet a családban, felejtsd el őket. Ugyan ez van, ha nem akarnak képet küldeni.
Kérdezd meg, hogy a családtól, hogy hány au-pair volt náluk ez idáig. Ha túl sok és nem maradt senki 1 évet, akkor te sem fogsz. Elég jó referencia, ha volt olyan, aki több időt maradt, mint 1 év. Ugye az én esetemben is ez történt, Juli 2 évet töltött ennél a családnál. Biztos vagyok benne, hogy aki többet marad egy családnál, mint 1 év, az jól érzi magát.

- mennyi ideig maradsz: ez nagyon fontos a host-család részéről mivel nem akarják, hogy pár havonta cserélődjenek az idegen lánykák a házukban. A legoptimálisabb az 1 év. Ha több mint 1 évet tervezel, akkor annak nagyon fognak örülni a családok és lesz egy helyzeti előnyöd, ha választásra kerül sor. Az 1 évnél rövidebb időszakokat nagyon nem szeretik. Ha csak fél évre akarsz kimenni, mindenképpen közöld a családdal, és ne mondd azt nekik, hogy persze, itt maradok 1 évre! Ha nem volt szerződés, nyilván semmit nem tudnak tenni, el kell téged engedniük, azonban a saját lelkiismereteddel, hogy átverted őket, nem biztos, hogy könnyű lesz leszámolnod. Persze adódhatnak olyan események, ami miatt azonnal haza kell menned, de szerintem ilyen esetekben az a legkorrektebb megoldás, ha minimum 2-3 hetet hagysz nekik, hogy találjanak a helyedre valakit. Ha pedig azért mész haza, mert nincs kedved tovább maradni és már holnap összepakolsz… hát az nagyon gáz. A karácsonyi képeslapot majd ne várd tőlük ezután… 

- első beszélgetés a családdal: miután már leveleztek pár napja (szerintem nem érdemes hetekig húzni az időt), mindenképpen vesd fel, hogy esetleg skype-on beszéljetek! És úgy, hogy a gyerekek is ott vannak. Tudom, nekem is szörnyű érzés volt, mivel angolul kellett makognom, de túlélhető! Szerintem ez az egyik leglényegesebb mozzanat, mielőtt kiutazol. Én a beszélgetés után már 100%-ra biztos voltam benne, hogy őket akarom, ők lesznek a host-családom. Persze a levelezgetés nekem is sokkal egyszerűbben ment, volt időm kigondolni mindent, meg a sztaki nagy barátom lett, de tudtam, hogy ha nem látom őket élőben, akkor nem tudom teljes biztonsággal eldönteni, hogy velük szeretnék majd 1 évet az életemből eltölteni vagy sem. Nem várnak semmi extra dolgot tőled, elég,  ha kedves vagy, mosolyogsz én próbálsz beszélni! Én például előre felírtam magamnak pár kifejezést azokról a témákról, amikről szerettem volna beszélni, vagy tudtam, hogy szóba kerül majd. Például pont mentek esküvőre és hát K. (host-anyukám) már az előző levelekben említette, hogy mennyire izgatott mindenki, a lányok koszorúslányok lesznek, biztos meg fogják majd mutatni nekem a cipőjüket, mert ilyen csillogós, szatén, hófehér cuki cipő, stb. Szóval a téma adott volt, a lányok már alig várták, hogy megmutassák nekem a Skype-olásnál, így persze akkor szóba került a ruha (előtte megnéztem a szótárban, hogy mi a koszorúslány ruha angolul), megkérdeztem, hogy milyen lesz a hajuk, stb. Semmi extra kérdés nem volt, a lényeg nekik ,hogy lássák rajtad az érdeklődést és a vidámságot. 

Más nem nagyon jut eszembe, ami még fontos lehet. Amint látjátok, ezek a saját tapasztalataim, én így kerestem magamnak családot, ezek voltak a főbb szempontjaim. Sok történetet hallok más au-pairektől is (pl. hogy a fürdőben nem hagyhatsz semmit, mert tuti használni fogja a cuccaid a család), ezeket is próbálom megjegyezni és leírni nektek, mert ez is egy olyan dolog, hogy semmiségnek tűnik, de igen bosszantó tud lenni, és lehet ez egy utolsó csepp lesz a pohárban. 

Ami még szerintem lényeges, hogy semmiképpen ne válassz olyan családot, akikben nem vagy biztos, vagy valami gyanús! Én sok családdal leveleztem, de a jelenlegi host-családomon kívül egyre sem tudtam volna azt mondani, hogy na, igen, őket akarom! Előbb-utóbb meg fogod találni az igazit, csak idő kell hozzá és türelem. Ez nagyon hasonlít a párkereséshez! :) Persze rövidített változatban, itt az évek hetekre redukálódnak. Tehát több hétig keresed az igazit, lesz, akivel elmélyül a kapcsolat, lesz, aki csak egy futó kaland, de a végén meg fogod találni az igazit, akire vártál egészen idáig! :)

Leendő au-paireknek II. - A host-család, avagy mi alapján válasszunk

Úgy gondoltam, hogy a mai bejegyzésem a családválasztásról fog szólni. Én láthatok mindenféle statisztikákat a blogomról, többek között azt is, hogy milyen oldalakról jutnak el hozzám az olvasók. Sokan keresnek rá magára az au-pair szóra, van aki, már kicsit konkrétabban keres és au-pair blog-ot írja be, vannak, akik azt írják be, hogy családkeresés, vagy például tippek au-pair-eknek, és hasonló kulcsszavak. Persze ez csak a Google-re vonatkozik. Ami a legérdekesebb számomra, hogy a legtöbb keresés az ildi angliában szavakra volt. Gondolom ez azoktól az ismerősöktől származhat, akik nem tudják fejből a web címét csak eszükbe jut, hogy benne van a nevem és valami Anglia is dereng nekik. :) Szerintem majd a legutolsó bejegyzésembe kiteszem ezeket a kulcsszavakat, mert némelyik elég poénos. :) Szóval ebből a statisztikából azt szűrtem le, hogy az blogomra tévedők közül sokan még csak éppen készülnek az au-pair létre és mindenféle tippeket próbálnak begyűjteni, mielőtt ténylegesen belevágnának vagy családot választanának. Tehát a mai bejegyzésem témája: 

Hogyan találjunk meg a számunkra megfelelő családot?

Előre jelzem, hogy ezek az én tapasztalataim, így lehet, hogy neked pont az ellenkezője fog bejönni. 

A kezdetek:

 Két lehetőséged van családot találni. Vagy az interneten keresel magadnak, vagy ügynökségen keresztül mész ki. Mindegyiknek vannak előnyei és hátrányai. Mivel én az aupairworld.net oldalon találtam meg a host-családom, ezért az ügynökséges részről nem tudok határozott véleményt mondani. De már találkoztam olyan lánnyal is, aki ügynökségen keresztül van itt, a családja is nagyon jó, viszont súlyos pénzeket kellett ezért fizetnie. Van egy harmadik alternatíva is, amikor egy au-pair épp elhagyni kívánja a host-családját és maga helyett keres valakit. De ez szerintem különbözik a klasszikus kereséstől.

Lássuk mi történik akkor, ha saját magad akarsz családot keresni. Először is írd be a Google-be, hogy au pair (mindegy hogy kötőjellel vagy anélkül). Szerintem elsőre ki lehet szűrni, hogy mik azok az oldalak, ahol host-családokat tudsz keresni. Második lépésben regisztráld magad. Persze csak abban az estben, ha ingyenes! Írj egy jó kis bemutatkozó szöveget, ezt nyugodtan másold le valakiről, mindenki ezt teszi. Persze, hogy ha nagyon egyedi akarsz lenni, akkor írhatsz magadról önállóan is, de másnapra esélyes, hogy vissza fognak köszönni a mondataid más au-pair bemutatkozó oldalán. Mindenképpen tegyél fel magadról képet! Még jobb, ha több képet! És mint az önéletrajzírásnál, itt sem felelnek meg a felülről, önmagadat fotózós, pózolós remekművek. Sőt, a bikinis képeket is hanyagoljuk. Bár szerintem némely egyedülálló apukánál még előnnyel is indulhatsz. Viszont ott nem valószínű, hogy csak a gyerekkel kell majd játszanod...  A családok nagyon szeretik azokat a képeket, amiken gyerekkel vagy együtt, épp játszol velük, mosolyogsz, belenézel a gépbe, látszik az arcod, és nem mellesleg kedves személyiségnek tűnsz. Regisztráltam több oldalra is, hát valljuk be, csak így burkoltan írom le, mert kiskorúak is olvassák a blogom, hogy van, ahol leginkább a szülőknek kellett volna „segíteni” a hálószobában lévő „porcicák eltakarításában”. Már nem tudom melyik oldal volt, de onnan gyorsan le is szedtem magam. Szóval senki nem lepődjön meg, ha ilyenekkel is összeakad, páran félreértik, hogy mik is az au-pair feladatai. Én az www.aupair-world.net oldalon találtam meg a családom. Teljesen használható az oldal, talán 1-2 kamu hirdetésbe akadtam bele. Kamu hirdetésnek számít a túl nagy fizetés (a heti 120 Ł-nál több már gyanús), túl tökéletes fotók a családról (a családba mindenki modellnek néz ki és csak műtermi képek vannak fent), túl kevés bemutatkozó szöveg, valamint nekem az is gyanús volt, ha valaki odaírta, hogy azonnal keres au-pairt, méghozzá olyat, aki már a következő héten tud kezdeni. Persze előfordulhatnak ilyen szituk, hogy sürgős a helyzet, viszont sok család kiírta, hogy aki jön, az első au-pair lesz náluk, már másnap kellene kezdeni, viszont már több hete/hónapja regisztráltak az oldalra. Jelzem, pont pár napja nézelődtem az oldalon és ezek a családok még mindig fent vannak. Tényleg sürgős lehet nekik, ha ennyit válogatnak… Például az én host-családom még mindig fent van oldalon, de kiírták, amikor kijöttem hozzájuk, hogy szerencsére megtalálták a megfelelő lányt, de addig is várják a jelentkezéseket azoktól, akik 2012 áprilisától szeretnének kijönni. Szerintem ez így elég korrekt. 

Sajnos az ügynökség részről nem tudok nyilatkozni, én is gondolkodtam rajta, hogy talán meg kellene próbálni ezt a lehetőséget is, azonban a sok papírmunka elvette a kedvemet. És persze semmire sem garancia. Ugyan úgy előfordulhat, hogy amikor kimész, két gyerek helyett négyre kell vigyáznod, nem 30 órát dolgozni, hanem 48-at, stb. Sok helyen az ügynökség nem veszi a fáradságot és nem megy el a családhoz, csak egy kérdőív kitöltését kérik tőlük és egy bemutatkozó levelet, amiben persze lehet igazat is írni és lehet szépíteni is. Talán ami előnynek számít, hogy van szerződésed is, amiben az ügynökség vállalja, hogy keres neked új családot, ha valami gáz lenne a mostanival. A következő család meg vagy jobb lesz, majd nem. Egyébként szerződést akkor is köthetsz, ha magadnak keresel családot. Én nem kötöttem, mivel aki itt volt előttem au-pair 2 évig, elég referencia volt számomra és nem éreztem szükségesnek. Szóval szerintem ez abszolút legyen egyéni döntés, de mindkét lehetőségnél ugyan úgy bele lehet futni nagyon rossz családokba és persze nagyon jókba is. 

Írtam még a bejegyzés kezdetén, hogy van egy olyan lehetőség is, amikor az au-pair hirdeti a családot, mert ő épp el szeretne menni ettől a családtól és maga helyett keres valakit. Én is mail-eztem egy ilyen csajszival és nálam a host-családja elég esélyesnek tűnt, csak nem éreztem, hogy ők lennének azok, akikre azt tudom mondani, hogy na igen, itt szívesen élnék 1 évet! A legjobb hely erre egyébként a Facebook. Szépen beírod a keresőjébe, hogy au pair, esetleg még mellé pötyögöd, hogy UK. Leszűkíted a Közösségek/Csoportok (vagy valami ilyesmi, a lényeg, hogy ne személyekre keress rá) részre és ki fog adni jó sok találatot. Utána az Üzenőfalon nézelődhetsz a hirdetések után. Így rögtön kérdezhetsz is a családról, remélhetőleg az au-pair-ek pedig ilyen helyzetben próbálnak minél őszintébbek lenni és nem elhallgatni semmit. 

Mára ennyi lenne, a következő bejegyzésemben lesz a folytatás, csak még nem fejeztem be teljesen az írást. Az már tényleg arról fog szólni, hogy mi alapján válasszunk családot. Ez csak a bevezető volt és kicsit hosszúra sikerült! :)

Turistáskodás

Az utóbbi időben kicsit elhanyagoltam a blogom, mivel anyukám kijött meglátogatni és itt töltött 10 napot. A host-család elment nyaralni Floridába és a Bahamákra, így 2 hétig egyedül vagyok/voltam. Tudom, én is nagyon sajnálom őket… :) Mivel a házban van még egy vendég szoba, ami itt van az én szobám mellett, így értelemszerűen nyugodtan használhatom arra, hogy vendégeket fogadjak az ittlétem alatt.  Nagyon rendes volt a host-anyukám, mivel itt hagyott nekem a 2 hétre annyi pénzt, amennyi a havi fizum, hogy vásároljak, utazgassak, szórakozzak, járjam be a környéket. Egyébként most már elég sok au-pairrel találkoztam, ahhoz, hogy rájöjjek, nagyon jó helyen vagyok, ennél tökéletesebb családot nem is találhattam volna. Sok rémtörténetet hallok, és sok helyen tényleg cselédként kezelik a lányokat vagy csak egyszerűen levegőnek nézik őket, és a legszükségesebb dolgokon kívül semmit nem beszélnek velük. Én nagyon szeretem a host-családom, tényleg semmi rosszat nem tudok rájuk mondani, még csak olyat sem, ami zavarna velük kapcsolatban. Egyébként most már kicsit hiányoznak is, elég üres a ház a gyerekek és a szülők nélkül! Persze a lányokkal néha nehéz, hiszen gyerekek, de ettől függetlenül tisztelnek és nagyon aranyosak velem. Lassan már 2 hónapja élek itt. Ha nem várna otthon senki, akkor biztos vagyok benne, hogy maradnék. még. Annyira más itt minden. Bárhova megyek nincs szemét az utcán, nincsenek szegény-negyedek, nincsenek hajléktalanok,  mindenki segít a másikon, ahogy tud, mosolyognak az emberek, ha kell hatan magyaráznak, hogy melyik buszra kell felszállnod, bárkihez oda merek menni az utcán, mert tudom, hogy nem fog elmenni mellettem, mintha meg sem hallott volna… Nincsenek lepukkant emberek, nincsenek „fura” szagok a buszon, imádom a nyugdíjasokat, mert nagyon szépen, igényesen vannak felöltözve (néha, amikor csak beugrom a városba valamiért, elszégyellem magam, hogy a mamika korához képest szebben van felöltözve, mint én) és mindig mosolyognak és barátkoznak mindenkivel; a buszvezető nem a megállóban áll meg, hanem elvisz az utca elejéig, ahol lakom, mert esik és nem szeretné, hogy esőben gyalogoljak (kb. 2 perc gyaloglás lenne, de akkor is); ha lekésem a buszt, megáll félúton, mert gondolja, hogy a buszra jöttem volna ki, csak elszámoltam az időt; a liverpool-i katedrálisban a biztonsági őrök felvittek minket olyan helyre, ahova csak befizetett túra keretében mehetsz fel, csak azért, mert látták rajtunk a ámulatot, hogy mennyire szépnek találjuk a katedrálist (pedig magyarul beszéltünk), Lymm-ben, a templomban -ami szerintem felér egy mini katedrálissal egyébként – szóltak, hogy pár perc múlva harangoznak, nagyon örülnének ha felmennénk velük. Végig néztük, ahogy 6 ember, hosszú köteleken húzva kongatja a harangokat, és egy negyed órás harangjátékkal kezdték meg az aznapi misét; és még rengeteg más, ami miatt azt gondolom, hogy nagyon sok dolgot kell még megtanulnunk otthon. Nyilván függ attól is, hogy én egy jó részében élek Angliának, Londonban lehet, hogy már mások az emberek, nem ilyen kedvesek, mint itt, de azért mégiscsak Liverpool a 3. legnépesebb város, Manchester pedig a 7., így nem lehet ráfogni, hogy falun jó hogy nem látok negatívumokat.  Azt gondoltam az elején, hogy a honvágy nagyon fog kínozni, de egyre kevesebbszer érzem, mert nagyon könnyű megszokni az itteni környezetet, a mentalistást és a minőséget. Na, ennyit elég is volt az ömlengésből! :) Csak annyit szerettem volna elmondani, hogy tényleg nagyon jó itt, egy másodpercig sem bántam meg, hogy kijöttem, és ha ilyen lenne otthon is az élet, akkor nem költöznének külföldre a fiatalok. Itt sincs kolbászból a kerítés, de itt legalább nem kell a holnap miatt aggódni. 

Akkor jöjjön egy kis beszámoló az elmúlt napokról.

Az első nap nem mentünk messzire anyukámmal, a közelben van a Dunham Massey Park, ahol az őzek szabadon vannak, és nyugodtan bemehetsz közéjük. Ez nem egy kicsike park, kb. fél napot tölthettünk itt el.  Egész jó, szerintem érdemes megnézni. Az őzeken kívül láttunk még mókusokat és nyuszit is. Valahogy még az állatok is cukibbak, mint otthon! :) 

Dunham Massey Park - Én és az őzek

Dunham Massey Park 2.

Ilyen közel lehetett hozzájuk menni

A pislogó mókus

 

3 napot szántunk Manchesterre, megnéztük a látnivalókat, persze bőven maradt még nekem is felfedezni való. Ültünk a Manchester Eye-on, voltunk a Manchester Katedrálisban, megnéztük a kínai negyedet és a meleg negyedet, voltunk a Manchester United Stadionban, az Trafford Centre-ben, ami Európa 2. legnagyobb bevásárló központja és persze az elmaradhatatlan Primark minden nap.  És persze a sétáló utca és az Arndale Shopping Centre, amiről már írtam, hogy a legnagyobb városban található bevásárló központ a UK-ben.

Manchester Eye

A híres Manchester United Stadion

Manchesterben a katedrális. Ez is hatalmas, csak nem fért bele a képbe a többi része.

 

Liverpool

Megnéztük az Albert Dokkot, a Mersey River-t,  ami itt ömlik a tengerbe, a partvidék az UNESCO világörökség része, a katedrálist, amiről később megtudtam, hogy a legnagyobb katedrális az Egyesült Királyságban, ezzel az 5. legnagyobb a világon, és ennek van a világon a legnehezebb és legnagyobb harangja és a legnagyobb orgonája. Van még valami amiben az első, csak nem tudom szépen lefordítani, szóval aki tudja a helyes fordítást, az ossza meg légyszi:  It's under-tower vault is the highest in the world. És a sétálóutca tele üzletekkel, kb. ötször olyan hosszú , mint a mi Váci utcánk. Átmentünk egy 3 kilométeres alagúton, ami a Mersey folyó alatt vezet, és kimentünk a tengerpartra, New Brighton-nál. Igazából a 2 nap közel sem volt elég erre a városra, még rengeteg hely van, amit érdemes lenne bejárni, de hát még itt leszek 10 hónapig, szóval megvár minden! :) 

Liverpool Katedrális. Nem jön át a nagysága, de kinagyítva látszik a bejártnál a láthatósági mellényes fűnyírós emberke, ahhoz lehet viszonyítani.

Katedrális belülről. Sajnos a teteje lemaradt, mert nem fért bele a képbe.

Tengerpart és világítótorony.

Chester

Szerintem ez a világ legaranyosabb városa! :) Mondom mindezt úgy, hogy nem sok helyen jártam még külföldön! De nem csak én vélekedem így, ugyanis az egyik legszebb városnak tartják Angliában. A várost egy fal veszi körül, ami a 14. században épült és mint akkor, most is csak a 4 kapun keresztül lehet bejutni a központba. A városfalon belül bemehetnek az autók és a buszok, azonban csak korlátozottan, de a város szívébe csak engedéllyel hajthatnak be. Alig volt bent autó, szóval nem hiszem, hogy könnyen adnak rá engedélyt. Itt is van egy hatalmas katedrális, csodaszép kerttel, mellette sétálóutcák, tele üzlettel, de a házakat meg kellett őrizni az eredeti állapotukban, így nagyon hangulatos. 

Chester

Chester - sétálóutca

Chester. Egyébként aznap kb. 30 fok lehetett.

Ismét sétálóutca részlet

Chester Katedrális

Chester Katedrális

Katedrális kertje

 És néhány "csak úgy" kép... Egyébként a képeket anyukám készítette, nélküle unalmas szöveg lenne ez a bejegyzés, ugyanis én lusta vagyok fotózni. Köszi Anya! :)

Tradicionális angol reggeli

Green Dragon Pub egy része Lymm-ben

Lymm-ben a templom. Ott voltunk fent, az óra mögött, ahol megnézhettük a harangozást.

 És ennyi lenne a mai bejegyzésem az elmúlt napokról. Remélem élvezhető volt így, fotókkal! :)