Egészen karácsonytól kezdem, mivel ott hagytam abba! Fura
erről írnom, hiszen úgy tűnik, mintha hónapokkal ezelőtt lett volna. Szóval
18-án utaztam haza. Nagyon jó volt az egész nap, teljesen karácsonyi hangulat
volt, hiszen aznap adtam oda az ajándékokat a host-családomnak, és én is
megkaptam már aznap tőlük mindent. Azt hittem csak akkor fogják majd odaadni,
amikor januárban visszajöttem. Az ikrek kaptak egy felállíthatós táblát, aminek
az egyik oldala klasszikus fekete kréta-tábla, a másik pedig fehér, fém tábla,
amire filccel lehet írni. Nagyon örültek neki, mivel imádnak tanárosdit
játszani, és most már végre minden kellékük meg van hozzá! Persze a szülők is
örültek, mert pár héttel ezelőtt annyira belemerültek a lányok a játékba, hogy
nekiálltak a falra írni, tehát valahogy orvosolni kellett ezt a problémát, hogy
többször ne forduljon elő. Azt hitték, hogy a fehér filctoll nem fog majd
meglátszani a fehér falon. Hát de, nagyon látszik. A nagyobbik lánynak egy
felsőt vettem, olyan igazi nagylányosat, ő is rögtön a nyakamba ugrott, amikor
kibontotta! :) Apukának bor, anyukának pedig különleges bon-bon volt a
karácsonyi ajándék. Normál esetben nem szeretem ilyen egyszerű dolgokkal
lerendezni a karácsonyt, de a szülőknek nem akartam rendes,tárgyi ajándékot
adni hiszen nem is annyira ismerem őket. Könyvön gondolkodtam, de azután
elvetettem, mert nem tudtam, mit olvastak már és még mit nem. Én pedig kaptam
tőlük sok-sok pénzt, kb. 1 havi fizut, még a normál fizun felül, mert az otthon
töltött 3 hetem is fizetett szabadság volt. És kaptam tőlük egy utalványt egy
szépségszalonba. Ami azért vicces, mert fogalmuk nincs róla, hogy mi a
vezetéknevem! :) Persze egy csomó mindent tudnak rólam, mert nagyon sokat
beszélgetünk, és hát látszik, hogy mennyire bíznak bennem, hiszen ha az lenne,
hogy valamiért lelépnék, és utána keresnénk, csak annyi infójuk lenne, ami
Magyarországhoz köthető, hogy Ildi, meg Budapest. De lefordítottam nekik
angolra a vezetéknevem és azóta tudják! :) Még nyáron, amikor elmentem a lányokkal
a játszóházba, akkor anyuka elvitt minket kocsival és bejött velünk, hogy előre
fizessen. Ki kellett töltenie egy formanyomtatványt, hogy hány gyereket hagy
itt, ki van velük stb. És amikor a nevemhez ért, akkor csak annyit írt oda,
hogy Ildi (ezt még olvashatóan), majd valami firkálmányt a vezetéknevem
helyére. De M betűval kezdte, szóval ennyire azért emlékezett! :) Ezután
mondtam neki, hogy a vezetéknevemet, ha lefordítjuk angolra, akkor az értelmes
szó, szóval engem nem zavar, ha ilyen szitukban ezt írja oda, csak ha kell
valami hivatalos papírt kitölteni, akkor szóljon, mert akkor majd mondom mi az
eredeti nevem! Így a karácsonyi utalványomon ez szerepel: Ildi Butcher
Január 4-én jöttem vissza. A repülő út nagyon kalandos volt
visszafelé, mivel hatalmas szél volt! Én még soha nem féltem repülőn, de ez
szél már nekem is sok volt! Mivel a fülem nagyon érzékeny a nyomáskülönbségre,
ezért már a földet érés előtt 30-40 perccel be kell tennem a füldugót, mivel az
ereszkedését nem bírom ki nélküle. De a kapitány ugye csak az utolsó 10-15
percben szól, hogy ereszkedünk, ami már nekem késő lenne, de szerencsére a
fülem előre jelzi. Mármint nem szerencsére, mert elkezd fájni és füldugó nélkül
kibírhatatlan lenne. Most semmi ilyesmi nem volt. Ahogy beraktam a füldugót, rá
10 percre már földet is értünk! Szóval az ereszkedés elég gyorsan le lett
tudva, gondolom a pilóta sem akart ennél több időt tölteni a szélcsatornában.
Mert fent még semmi szél nem volt!
Lekapcsolták a belső világítást és minden utas halál csendben ült, facsartuk a
vizet az ülések karfájából, mivel a gép össze-vissza rázkódott, kb. 15
másodpercenként hatalmas széllökések voltak én meg arra gondoltam, bárcsak ne
néztem volna annyi Lost-ot előtte! :) Na jó, nem, tényleg nagyon félelmetes
volt!
Hamarosan folytatom, csak nem akartam egy bejegyzésbe
belesűríteni az elmúlt 1,5 hónapot!
