Érdekességek III.

Megint összegyűlt pár gondolat az Érdekességek sorozathoz, olvassátok és csodálkozzatok! :)

- fogmosás után nem öblítik ki a szájukat vízzel. Simán befejezik azzal a folyamatot, hogy kiköpik a fogkrém habot. Őőőő... vajon mennyi idő lehet, még teljesen eltűnik a fogkrémes nyál a szájukból?!

- a szülinapi tortát a Tesco-ból veszik. És itt is ugyan olyan rossz, mint otthon. Ha jól emlékszem, még nem is láttam itt cukrászdát. Csak ilyen édesség boltok vannak, ahol hatalmas befőttes üvegekben vannak a színes cukorkák. 

- mindenki kis chips-et eszik. Mini zacskóban (nálunk promóciós termékként szoktak ilyet osztogatni az utcán), kb. 70 p-be kerül, 1Ł-ért már egy nagy zacskót lehet kapni, de sebaj, mindenki inkább a kicsit veszi meg. A Subway-ben ez a desszert, a legtöbb menühöz jár a zacsi chips. Amikor töltöttél magadnak üdítőt, akkor a polcról levehetsz egy zacsival. A legszörnyűbb szerintem: mindenkinek az ecetes jön be! Én is megkóstoltam, a számból gyorsan ment is a kukába! Hihetetlen rossz, mintha száraz kenyeret ennél, amit meglocsoltak egy kis tömény ecettel! 

- ha már Subway. A képeslap-függőségen kívül van még egy kóros szenvedélyük az angoloknak. A szendvics. A Subway-ben mindig hatalmas tömeg van (nálunk bezzeg…), aki épp nem itt fogyasztja el az ebédjét, az előrecsomagolt szendvicse vesz. Tudjátok a háromszög szendvics, ami a hűtős részlegen van. Nálunk a benzinkutaknál lehet ilyet venni, máshol nem igazán láttam még. De otthon még véletlenül sem készítenének maguknak szendvicset!  Annyira hiányzik a Főzelékfaló és a Kék Fazék! :( Itt sehol nincs olyan hely, ahol sajttal töltött pulykamellet tudsz rendelni, jó kis borsófőzelékkel! 

- a villamoson a megállóban előre kell megvenned a jegyed. Komolyan mondom, ha ez nálunk is ilyen becsületesen működne, akkor nem hivatkozhatna a BKV arra, hogy miért emelnek 3 havonta a bérleten és a jegyen! Érdekesség még, hogy sok helyen magadnak lehúzhatod a cuccot, amit meg akarsz venni. Oda lépsz az automatához, egyenként hozzáérinted a vonalkódot a kijelzőhöz, és fizetsz. Senki nincs ott, hogy ellenőrizzen, vajon a 15 dolog közül mindet lehúztad-e vagy csak 2-t. Elképzelem otthon mindez hogyan működne…  Bemennének a „kedves vásárlók” a boltba, összeszednének mindent (ipari mennyiségű cuccot,  „ki tudja, hogy holnap is tudunk-e még így vásárolni” alapon), majd teljesen „véletlenül” elfelejtenék használni a leolvasó automatákat. Na jó, akiben lenne egy kis lelkiismeret, az a csomag rágóját (vagy ami a legolcsóbb) lehúzná szépen és a 6 teli zacskóval (mert csak annyit bír el) nyugodt lélekkel távozna. Huh, hát ezt most kicsit szégyen volt leírni, de valljuk be, ez így működne otthon. Remélem egyszer kapunk rá esélyt, hogy bebizonyítsuk, ez is csak egy hülye sztereotípia a magyarokról és tudunk olyan becsületesek és tisztességesek is lenni, mint a britek nagy része. Nyilván itt sem mindenki szent, de ha nem működne ez a rendszer, akkor már régen beszüntették volna. 

- a lányok kisminkelik magukat bárhol, bármikor. Villamoson, út közepén, sétálás közben, mindenhol. Nem csak korrigálás, hanem teljes generál. Alapozó, korrektor, szemhéjceruza, rúzs, pirosító, szempilla spirál, stb. Valamint a hajukat is előszeretettel igazítják közönség előtt. Miközben sétálgatnak a plázában, nyugodtan tupírozzák a hajukat, néha egy kis hajlakk is előkerül. Egyébként is nagy divat a tupír, szinte senkinek sincs „sima” haja.

- le kell inteni a buszt a megállóban. Bár már teszteltem, ha csak simán állok és nem lóbálom a kezem, akkor is megáll.

- „hogy vagy?” kérdés. Lassan kezdek megőrülni tőle. Mindenkitől ezt hallom. Nem elég, hogy a host-családomtól is (reggel, délután mikor hazaérnek, és minden alkalommal, miután lejöttem a szobámból), de még a boltban is megkérdezik, a múltkor a buszvezető is kérdezte, meg úgy általában mindenki. Igazából választ nem várnak rá, ez csak egy általános protokoll-kör, amit soha nem hagynak ki.
Ez így néz ki:
A: How are you? (hogy vagy?)
B: Fine, thank you (jól, köszi). And you? (és te?)
A: Fine (jól).
B: Great (remek).

Néha cifrázzák és a fine helyett I am all right-ot ( minden okés velem) mondanak. 

- azt írtam már, hogy nem esznek levest. Tegnap tűnt fel, hogy ezt olyan komolyan veszik, hogy nálunk nincs is mélytányér. Vannak müzlis mély tányérok, de hát azoknak köze nincs a leveses tányérhoz. Pár nappal ezelőtt „húsleves” volt. Teljesen úgy készítik, mint ahogy nálunk szokás. Csirke mellet és combot tettek a vízbe, szokásos fűszerek, zöldségek, egy kicsit több borsó, mint az átlag. Néztem is nagyokat, hogy nahát, végre leves. Erre jött a lapostányér és mellé a főzz krumpli és párolt brokkoli. Ennyit a levesről.  A léből került egy minimális a krumplimra, csak az íz kedvéért. 

- már említettem, hogy vannak ezek az 1Ł-os boltok. Igen jó áron megvehetsz édességet, háztartási és kozmetikai cuccokat. Az alapvető márkákat itt megtalálhatod, pl. Elseve és Pantene samponokból bevásárolhatsz, kemény 1Ł  a  400 ml-es flakon. Ez olyan szempontból érdekes, hogy otthon ezek a márkák már a minőségi kategóriába sorolhatóak és a legfőbb helyet foglalják el a DM polcain. Itt az 1Ł-os boltokban számítanak csak menőnek, a drogériákban (Superdrug, Boots) a legalsó polcokon kapnak helyet, és alaptermék a Tony&Guy, Aussie, Tigi, Bed Head, stb. De ugyan úgy simán ki vannak téve a polcokra a Vichy, Estee Lauder, Clarins, Biotherm, Dior, stb termékei  és senki nem nézi árgus szemekkel, hogy mit emelsz le a polcról. Otthon bezzeg a Douglas-ben egy külön, steril, bombabiztosra bekamerázott részlegen nézegetheted ezeket a termékeket. Itt is vannak Douglas-hez hasonló drogériák, ahol minden márkának a tanácsadónője/szakértője képviselteti magát és segítenek a vásárlásban. Meg persze minden lépésedet figyelik. Nagyon tetszik, hogy itt a biztonsági rendszer úgy van megoldva, hogy semmilyen kellemetlenséget ne okozzon a vásárlónak. És a legjobb, hogy nem kell köszönni az eladónak csak akkor, ha vásárolsz valamit és a kasszánál állsz. Így legalább nincs meg azaz érzés, hogy te köszönsz, viszont az eladók azért sem akarják meghallani, hogy beléptél az üzletbe.

Hétvégék Manchesterben

Kicsit elmaradtam a blogom írásával, de amúgy annyi minden nem is történik velem, hogy minden nap vagy minden másnap tudjak írni egy új bejegyzést.

Múlt hétvégén felfedeztem Manchestert. Ami azért nagy szó, mert egyedül mentem be a központba és nem tévedtem el! Altrincham-ből megy villamos a Market Street-re, ami a városközpont. És persze a Primark megállója! :) Kb. 20 perc alatt be is értem és 20 perc  a buszozás is. Első utam természetesen a Primark-ba vezetett. Egy 3 szintes hatalmas épület, összesen kb. 2 órát töltöttem bent (ebből 20 perc a próbafülkére való várakozással telt el), rengeteg mindent tudtam volna venni, de végül üres kézzel távoztam. Érdekes módon itt vagyok már lassan egy hónapja, de egy futógatyán kívül semmit nem vettem még magamnak (a csokikákat, a kekszeket és a töménytelen mennyiségű drogériás cuccot leszámítva :) ). Valahogy nem érzek vásárlási kényszert, mert tudom, hogy 11 hónapom lesz még rá, hogy felújítsam a ruhatáram. Egyébként tényleg 2-3 Ł-ért iszonyú jó cuccokat lehet kapni, az árak max 20Ł-ig mennek fel, de az már tényleg a legdrágább cucc. Átlagban 5-8Ł között mozog minden. Úgy láttam, hogy a minőség is rendben van, bár cipőt itt tuti nem veszek majd. Azt olvastam, hogy itt vagy extra ciki vásárolni vagy nagyon menő. Akik szerint menő, azok úgy vannak vele, hogy ennyi pénzért akár 10 ruhát is vehetsz minden hétvégén, tehát változatos lehet a ruhatárad. Akik szerint pedig ciki, azok azt állítják (lehet, hogy igaz is, ki tudja), hogy azért ilyen olcsók a ruhák, mert afrikai gyerekekkel varratják meg őket és hát ezt nem kellene támogatni.  Tény, hogy én sem tudom, vajon miért éri meg nekik ilyen alacsony áron adni, mindenesetre az üzlet tele volt, és minden pénztárnál kígyózó sorok voltak. Jelzem, itt volt vagy 8 pénztár és mindenhol 10 pénztáros volt, akik nagyon gyorsan dolgoztak, szóval el lehet képzelni, mennyi vásárló lehet egy átlagos szombaton a Primark-ba.

A Primark után végig sétáltam a Market Street-en, ez egy hosszú bevásárló utca, tele üzlettel és bámészkodókkal. Nálunk ilyen a Váci utca. Egyébként, ahogy végig mentem Manchesteren a villamossal, egészen olyan volt, mint Budapest. A közlekedés, a hangulat, a boltok, egyedül az emberek valahogy mások. Nem csak a nyelv miatt, hanem úgy minden. Na jó, ez így most fura leírva, de aki volt már Angliában, az tudja miről beszélek. Megnéztem kívülről a Katedrálist, meg a Manchester Eye-t. Van valami külön neve is, de a lényeg az, hogy olyan, mint a London Eye. A következő állomás  az Arndale Centre volt. Ez egy bevásárló központ, és a honlapjuk úgy hirdetik magukat, hogy a legnagyobb, városban található (inner-city) shopping centre az egész Egyesült Királyságban. Én elhiszem nekik. Tényleg hatalmas nagy, nem is tudtam körbejárni. A másik ilyen központ a Trafford Centre, ez a legnagyobb az egész UK-ben, és Európában pedig a 2. helyet érte el a nagyságával. Ezt még nem látogattam meg, mert erre lelkileg még nem állok készen! :) Hát ennyi történt a múlt héten.
A mostani hétvégén elég sűrű volt a programom. Szombaton találkoztam egy francia au-pair csajjal, aki nagyon szimpi, szóval megbeszéltük, hogy megyünk majd mindenfelé, mert neki sincs kivel utazgatnia. Egyébként kb. 3 órán keresztül beszélgettünk, neki jobb az angolja, mint az enyém, de nem beszél tökéletesen és folyékonyan. Ettől függetlenül nagyon jól szórakoztunk, és legalább aktívan gyakorlom az angolt. Megbeszéltük, hogy nem vagyunk született au-pair-ek, sőt, igazából ő is csak távolról látott gyereket azelőtt, nem is érti, mit keres itt! Neki is csak az angol kell. Hát igen, ha meg lehetne tanulni 1 hónap alatt folyékonyan beszélni, akkor én már régen összecsomagoltam volna és jövőhéten repülnék is haza! Nem azért, mert rossz. Tényleg nem rossz. Sőt! Csak semmi késztetést nem érzel rá, hogy  idegen gyerekkel foglalkozz egy idegen családba. Ezt te is tudod, hogy valahol nagyon nem természetes, nagyon furcsa, viszont ez van, mégis itt vagy, a családnak szüksége van rád. És neked is szükséged van a családra, hiszen meg kell tanulnod az angolt, világot akarsz látni, meg akarod ismerni a kultúrát, esetleg egy kis pénzt akarsz félretenni.  Na de visszatérve a hétvégéhez.... Olyan este 7 körül értem haza, elég fáradt voltam, mert már reggel bementem Manchesterbe. Vasárnap, azaz ma, pedig egy magyar au-pair-rel találkoztam Altrincham-be. Szóval próbálom tartalmasan tölteni a napjaim. Jövőhéten szombaton valószínűleg megint a francia csajszival találkozom, vasárnap pedig au-pair találkozó lesz, szóval nem fogok unatkozni.

Amúgy a hétköznapokon nem történik semmi különleges. A host-családom még ugyan úgy bírom, továbbra is minden megfelel számomra, szerintem nem lesz gond az elkövetkezendő 11 hónapban sem. Bár szerintem a nyári szünetben nem így fogom látni a helyzetem, de addig is örülök, hogy a délelőttök és délutánok nagy része gyerekmentes! :)

2 hete érkeztem

Azt gondoltam, majd csak a hónapfordulókon fogok írni egy bejegyzést az idő múlásáról, de úgy látszik a hetek is számítanak. 2 hét sok idő. Egy nyaralás maximum 2 hétig szokott tartani. Nehezen tudom magamban tudatosítani, hogy még huszonötször 2 hetet leszek itt. Néha nagyon kevésnek érzem, néha viszont nagyon soknak. Az eddig eltelt időben megismertem a családot, és még mindig azt gondolom, hogy nagyon jól választottam. Aki esetleg au-pair szeretne lenni jövő tavasztól, azoknak figyelmébe ajánlom a lehetőséget. 

Nem hiszem, hogy nagy meglepetések érhetnek a család felől, bár amikor majd jönnek a szürke, esős hétköznapok, akkor biztos keményebb lesz. Most a gyerekek tudnak kint játszani az utcán, elmegyünk játszóterezni, van programlehetőség. A szülők nagyon rendesek, tényleg mindenben segítenek, nem úgy kezelnek, mint valami kis "rabszolgát". Bármit csinálok, megköszönik százszor, hogy segítettem. 

Itt a program lehetőségek kissé korlátozottak, át kell mennem mindig Warringtonba vagy Manchesterbe. Ami olyan szempontból nem gond, hogy legalább nem költöm a pénzt mindenféle hülyeségre.  Május közepén a család elmegy 2 hétre Floridába nyaralni, majd június végén/július elején hazajövök 8-10 napra, július 22-től pedig kezdődik a gyerekek nyári szünete. Muszáj előtte egy kicsit feltöltődnöm, mert non-stop a lányokkal kicsit sok lesz. Vigasztal a tudat, hogy mindezért több zsebpénzt fogok kapni :) Szeptembertől beindul az élet, újra suliban lesznek a gyerekek,  elkezdődik az én nyelvsulim is, ahova heti kétszer fogok járni, és kinéztem egy pilates órát is, de ez is csak ősztől kezdődik majd. A karácsonyt pedig mindenképpen otthon akarom tölteni. És persze próbálok ismerkedni, hogy gyorsabban fejlődjön az angolom. Érdekes módon egyáltalán nem stresszelek, ha  meg kell szólalnom. Teljes nyugalommal meg merek szólítani bárkit, simán beszélgetek az utcán, az üzletben, teljesen olyan, mintha otthon lennék. Talán amiatt lehet, hogy senki felől nem kapom azt az elvárást, hogy nekem tökéletesen kell beszélnem. Az angolok tényleg segítőkészek és megértenek mindent, teljesen mindegy, hogyan ejted ki a szavakat és nem néznek rád szemrehányóan, ha kevered a sima múltat a folyamatos múlttal. Elintéztem ma a bankkártyát, ott voltam a bankba vagy 30 percet, az ügyintéző végig kérdésekkel bombázott, ha épp nem a kártyához szükséges infókat kérdezte, akkor az au-pair létről és Magyarországról faggatott. A kártya aktiválásához fel kellett hívnom a bank ügyfélszolgálatát, ott is millió kérdés volt, a menürendszerben elsőre eligazodtam, és szemrebbenés nélkül megoldottam mindent. Úgy gondolom, hogy aki el tudja intézni önállóan a bankkártyát, annak már van egy magabiztos angol tudása. Nekem pont ez a magabiztosság hiányzott otthon. Itt 2 hét alatt megszereztem. Jövőhéten találkozom egy francia au-pair csajjal, utána pedig egy spanyollal is. Előtte kínosan kerültem mindenféle érintkezést a külföldiekkel. Estefelé sokszor lent maradok egy kicsit beszélgetni a szülőkkel, vacsi után nem húzok fel azonnal a szobámba, hanem próbálok kommunikálni. Szerencsére mindenki nagyon beszédes, téma mindig van, csak nem mindig tudom követni! :) Egyre kevesebbszer kérdezek vissza, kezdem kihallani az összefolyó szövegből a szavakat. A felnőttek nagyon gyorsan beszélnek,  és szerintem még nem találkoztam két olyan emberrel, akiknek egyforma lett volna az akcentusa. Van, akinek az angolját tökéletesen megértem, nem kerül energiámba az odafigyelés, viszont van, akinél  épphogy csak pár ismerős szót fedezek fel. A suliban tanultaknak köze sincs ahhoz az angolhoz, amit itt beszélnek. Most már belátom, hogy otthon, tanfolyam keretében soha nem tanul meg senki angolul. Még ha leteszi a felsőfokú nyelvvizsgát, akkor sem fog tudni elboldogulni angol nyelvterületen. Minimum kell  még fél év szerintem, hogy ráhangolódjak a hétköznapi angolra és megszabaduljak a suliban tanult szabályoktól. Sokszor magyarul mondom az alapszavakat (igen, nem, jó, rendben, köszönöm, stb.), de azonnal észreveszem és javítom magam. Még mindig fordítanom kell magamban, amit mondani akarok, de a rutin mondatokon már semmit nem kell gondolkodnom. Ha egyedül vagyok a macskával és beszélek hozzá, akkor már fel sem tűnik, hogy mindezt angol nyelven teszem.

A gyerekekkel egyébként minden okés, R., az idősebb lány, teljesen önálló, semmi gondom sincs vele, az ikrek közül M.-nek van a legcukibb személyisége. Szerintem még nem is láttam őt sírni, nagyon kis aranyos, ölelget, tele van szeretettel és olyan mintha egy saját kis álomvilága lenne. A játszótéren képes 1 órát is úgy eljátszani, hogy nem szól senkihez, csak a képzeletbeli barátaihoz. Nagyon jó kis szerepjátékokat talál ki, énekelget közben, tesz-vesz, rendezkedik a kis fantáziájában. Közben viszont nagyon érdeklődő, és ha eszébe jut valami, akkor addig kérdezget, amíg nem kap kielégítő választ. Pl. a múltkori körkérdése az volt, hogy milyen színű a pókok vére. Már az összes felnőtt ezen agyalt,  és M. mindenképpen tudni akarta a választ. F.-fel most már rendeződött a viszony, minden reggel vidáman készülődünk, vannak kis hisztik, de már rájöttem mivel lehet őt megfogni. Ma reggel nem akart megfésülködni, sírt is, amikor a fésűért mentem, de mondtam neki, hogy ha nem akarsz szép lenni, akkor menj el kócosan a suliba. Rögtön mondta, hogy ő szép szeretne lenni és fésüljem meg a haját! Ő egy kicsit nehezebb eset, mindent akar azonnal és mindent úgy, ahogy ő akarja. De ész érvekkel lehet rá hatni. Csak néha kevés még hozzá az angolom, hogy jó hatásos legyen a szövegem.

Szóval így telnek a napjaim. Jól érzem magam, azonban sokkal jobb lenne, ha minden hónapban 2-3 napra hazamehetnék, így enyhíthetnék a honvágyamon. Persze megtehetném, a család részéről rendben lenne, ha péntek este hazamennék és vasárnap este visszajönnék, de hát anyagilag kicsit sokba kerülne. Majd lehet ősszel csinálok egy hétvégi hazaruccanást, mert sok idő lesz a két hosszú hazamenetelem között.

Érdekességek II.

Összegyűjtöttem még néhány érdekes/fura dolgot. Még biztosan lesz Érdekességek III. címmel is blogbejegyzés. :)

- a kislányaimnak már a nyári egyenruhájukba kell járniuk suliba. Ez egy térdig érő, rövid ujjú, vékony pamut ruha. Alá csak egy bugyit vesznek és egy trikót. Térdig érő zoknit húznak és ehhez jön még a fekete balett cipő szerűség. Van még nekik egy piros kardigánjuk is és egy vízálló dzseki (ezt tényleg csak nagyon szélsőséges időben használják). Itt kedden kb. 12 fok lehetett. Kérdeztem K.-tól (anyuka), hogy adjam-e rájuk a hosszú nadrágot, de mondta, hogy dehogy is, ebbe járnak őszig. Le sem kell írnom, hogy én felvettem még a kabátom és legmelegebb pulcsimat is, mert a megfagyás határán álltam.

- nincsenek névnapok. A szülinapi ajándékokat mennyiségét elnézve szerintem ilyenkor próbálják valahogy kompenzálni, hogy náluk kimarad ez az ünnep.

- mindenki képeslap mániás. Sőt, képeslap-függők! Bármilyen ünnep, esemény van, képeslapot KÖTELEZŐ adni az ajándék mellé. Van kb. 50 féle képeslap arra vonatkozóan, hogy „Jobbulást kívánunk a műtéted után” (igen, nem csak egyszerűn jobbulást, ez csak a műtéten átesetteknek szól), van kb. 30 féle, amivel a friss jogsis ismerősödnek gratulálhatsz, vannak „Csak úgy” lapok, kb. 60 lap közül választhatsz, ha a feleségednek/férjednek akarsz gratulálni az évfordulótok alkalmával, és vannak kimondottan melegeknek szóló kártyák. Tényleg nagyon szépeket lehet kapni és minden bevásárló központban minimum 3-4 üzlet van, akik csak a lapokra specializálódtak. Ami nem tetszik bennük, hogy előre beleírják a szöveget! Az rendben van, hogy Happy Birthday felirat ott virít rajta, de miért kell beleírni, hogy „legyen ez életed legszebb napja, nagyon sok vidámságot kívánok, stb.”. Van valami összeesküvés-elmélet érzésem, mintha szándékosan lennének megírva előre, hogy ne kelljen használniuk a fantáziájukat. Csak aláírják és személyesen átadják és mindenki ezt nézi meg először, utána az ajándékot. Mivel a múlt héten volt az ikrek szülinapja, így kb. 30 darab képeslap van az ebédlőbe kitéve. Mert ki is kell tenni ám! Kíváncsi vagyok, hogy meddig lesznek kint. Szerintem megvárják majd a karácsonyi lapokat. 

- minden cute, lovely, nice, perfect és excellent. Ezeket a szavakat szinte minden mondatukba beleépítik. Teljesen mindegy, hogy miről van szó, használniuk kell, mert szerintem mindenféle frusztráció alakulnának ki náluk, ha nem mondhatják. 

- macska nem tudja, hogy mi az a Sicc! Bár lehet, hogy ezt csak a mi macskánk nem tudja :) Majd még letesztelek más egyedeket is!

- mindenki a Dr. Who sorozatot nézi (nálunk Ki vagy doki? néven fut). Ha nincs semmi téma, ez mindig jól jön! Elég rövid részek vannak, de képesek monológokat mondani minden egyes képkockáról.

- a lányok mintha egymás klónjai lennének. Mindenkinél kivasalt, hosszú, barna vagy szőke haj, csakis kiengedve, porcelán bőr, művészien kifestett szemek, és H&M-ből vásárolt ruha, ami általában egy virágos, buggyos miniszoknya és top/atléta szerűség összevarrt együttese. Meg kell, hogy mondjam, jóképű pasik nincsenek. Tényleg nincsenek. 

- a tévére senki nem használja a TV vagy a television szavakat. Csak szimplán: telly. Pár napba telt mire rájöttem, hogy mit is jelent. 

- ha olyan kérdést tesznek fel, ami arra vonatkozik, hogy szeretnél-e valamit (pl. kérsz egy csésze teát?, vagy, hogy kéred-e a szatyrot a boltban?, stb.), és igen-t akarsz válaszolni, akkor csak a Yes, please-t szabad használni. Csak szimplán a Yes nem elég nekik. A Yes, thank you sem jó. Csak a Yes, please. 

- a boltokban minden esetben megkérdezik, hogy kérsz-e műanyag szatyrot. Nekem ez nagyon pozitív, mivel itthon mindenhez adnak, és ha esetleg nem kéred, az eladó néz rád nagy szemekkel, hogy mi az, hogy nem kell az ingyen szatyor. És persze itt nem kell fizetni érte.

- reggelire általában porridge-ot esznek (zabkása), néha weetabixet vagy toast-ot (vajas lekváros pirítós). A zabkása nagyon finom, főleg így, hogy 1 hét után egy kis segítséggel sikerült rájönnöm, hogyan is kell megcsinálni, hogy finom legyen! :) Szerintem érdemes kipróbálni, otthon is biztosan lehet kapni ilyet. 2 deci tejhez hozzáadunk kb. 3 evőkanál porridge-ot, majd bedobjuk a mikroba 2 percre és mire elkészül kb. tejberizs állagú lesz és az íze is nagyon hasonlít rá. Legközelebb fahéjat fogok rátenni, szerintem úgy még jobb! Amikor majd hazamegyek, tuti fogok venni belőle pár zacskóval, mert nagyon laktató és egészséges. A weetabix elhanyagolható, ez egy ilyen tömörített, száraz gabona szelet, amit többféle ízesítéssel lehet kapni, egy kis hideg tejet kell hozzá adni, szerintem kissé avas íze van. 

- nincs nagypárna és külön kispárna. Helyette egy közepes méretűt használnak, kettőt egymásra raknak és úgy alszanak. Az én ágyam 2 személyes (én inkább 1,5-nek mondanám), tehát 4 nagy párnám van. Minden pakolgatom őket, mert nem férek el tőlük. Reggelre pedig általában mindegyik a földre kerül, mert a halmozás miatt leborulnak.

- MINDEN nőnek a haja tökéletes. Nincs se lenövés, se kócosság, se zsírosság, még egy minimális töredezettség sem! Úgy néznek ki, mintha 2 perccel ezelőtt jöttek volna ki a fodrász szalonból. Irigylem őket.