A költözés szépségei...

Jó szórakozás ez a pakolás... Először összeszeded minden cuccod, szelektálsz, hogy mi az, ami létfontosságú, majd csinálsz egy próbapakolást. Ezután rájössz, hogy még mindig rohadt sok cuccod van, ezért még egyszer átnézed őket, hátha nyersz még egy kis helyet. Ilyenkor azt gondolod, hogy a kis papírfecnik is számítanak, ezért levágod az új dolgokról az árcímkét, ami nagy flakonba van, azt áttöltöd kicsibe, közben az interneten kutakodsz csomagolási technikák után, majd miután bepakoltál újra, ráfekszel a bőröndre, és centiről centire haladva behúzod a cipzárt, attól félve, hogy mikor pattan szét. Persze ezután rájössz, hogy a fogkefetöltődet is sikeresen becsomagoltad, de ugye arra még szükség van, szóval kezdheted az egészet újra.. És amíg újrapakolsz, valahogy a cuccaid osztódni kezdenek, és megint nem férsz el a bőröndben...
Szóval így állok most. Mármint annál a fázisnál vagyok, hogy a bőröndöm tele, a cipzárt kb. 10 centire kihúzva hagytam, és oda tömködök be mindent, ami eddig kimaradt. 

A csomagküldőcég valamikor 11-15-e között fog jönni, és  elviszik a cuccaim nagy részét A maradékot pedig bátyám  bőröndjébe próbálom majd beletuszkolni, szerintem hasonló módszerrel, mint amin már túlestem egyszer. 

Skócia

3 héttel ezelőtt voltam Skóciában, de sebaj, itt a beszámoló! 

Warringtonból indult a vonatunk délelőtt, és kora délután már meg is érkeztünk Edinburghba (mint megtudtuk, a helyes kiejtés: edinbra), Skócia fővárosába. A vonatjegy sajnos elég drága volt, Ł70-ot fizettünk a retúr jegyért/fő. Jó, persze szállásra nem kellett költenünk, mivel Edina host-anyukájának a testvére (?) Edinburghban él a családjával, és megengedték, hogy a vendégszobába töltsünk 3 napot.

Vonatos kép

Amikor megérkeztünk, szerencsére nem esett az eső, de elég lehangoló, ködös, szürke idő volt. Mivel még elég sok időnk volt 6 óráig, ezért körbenéztünk (illetve körberohantunk) a központban.

Látkép az edunbrugh-i várból.

Walter Scott-emlékmű (skót költő, regényíró)

Háttérben az Arthur's Seat (Artúr széke)

Edinburgh-i vár

Stewart's Melville College - ez a 2. legdrágább suli, Ł6000-tól kezdődik 1 évre az alapoktatás, bentlakásos suli Ł16.000-tól.

Vacsira beestünk a szállásunkra, ami Edinburgh külső, családi házas övezetében volt. A család cserébe a 3 napos szállásért csak annyi kért, hogy péntek este maradjunk otthon, és babysiteljünk. Ez kimerült abban, hogy egy 11 éves kisfiúra kellett vigyázni, aki totál X-Box függő, majd lefekvés előtt sakkoztunk vele, hogy azért mégis legyen valami, amiben aktívan szerepet vállaltunk.

A második napon, szombaton, nekivágtunk a Skót Felföldnek. Egy olyan önkéntes csoporttal voltunk, akik ingyen utakat szerveznek, hogy megmutassák a turistáknak, milyen szép is Skócia. Fizetni pedig annyit kell, amennyit jónak látsz, és amennyit ért neked ez az egész napos kirándulás és idegenvezetés. Az ötlet maga nagyon népszerű, mindig teli kisbusszal indulnak, a fórumokon pedig több száz értékelést olvastam, és mindenki azt írta, hogy ez a legjobb alternatíva megismerni Skóciát, és nem az ára miatt! A mi idegenvezetőnk, Donald, hatalmas lelkesedéssel mesélt történelemről, földrajzról, és mindenféle sztorikról, ami érdekes lehet. Amikor épp nem magyarázott (headsettel a fején vezetett és úgy dumázgatott közben), akkor tipikus skót zenéket rakott be és azokat hallgattuk. Egész napos program volt, reggel 9-kor indultunk és 6-ra értünk vissza Edinburgh-be. 

Ezt az útvonalat tettük meg.

Itt jártunk: Forth Bridge, National Wallace Monument Stirlingben, Aberfoyle, Doune Castle, Loch Katrine.

Forth Bridge

National Wallace Monument. Ja, igen, végig hatalmas köd volt...

Doune Castle. Itt forgatták a Gyalog galoppot.

Loch Katrine

Szóval végig köd volt, alig lehetett látni valamit, ami jelentősen rontott a nap élvezeti értékén. Persze nyilván mindenki ragyogó, napsütéses időben szeretne Skóciában járni, azonban keveseknek adatik meg, hogy ilyen időjárásban legyen részük. Legtöbbször elég nyálkás, ködös, sötét az idő. Bár az idegenvezetőnk szerint aznap épp Edinburgh-ban volt a legmagasabb hőmérséklet egész Európát beleértve. Így boldogok voltunk a kb. 5 fokkal, és örültünk, hogy nem éppen fagyos északi szél süvít. 

Mikor visszaértünk, elmentünk még egyet pubozni, ittunk egy hot toddy-t, ami tipikus skót ital - whiskey, meleg vízzel felöntve, cukorral, és citrommal.

Vasárnap korán elköszöntünk a családtól és csomagokkal együtt megmásztuk az Arthur's Seat-et. Persze amint épp a mocsaras részen próbáltuk magunkat átküzdeni - sima, egyáltalán ne túrázásra kifejlesztett cipőben másztuk meg- összefutottunk egy magyar pasival. Szóval igen, mi mindenhol ott vagyunk.

Miután felérsz a legtetejére,mintegy jutalomként, a szenvedésekkel teli, csúszós ösvények után, lélegzetelállító körpanoráma nyílik egész Edinburgh-ra, és a tengerre. Na ez az, amit mi nem élhettünk át... Mondtam már, hogy mind a 3 napon a köd mintha követett volna minket, bárhová is mentünk? Ha még nem, akkor mondom, hogy igen, a 3. napon is alig láttunk valamit.

Délután pedig indultunk vissza Warringtonba. 

Én mindenképpen ajánlom Skócia megnézését, azonban erre 3 nap közel sem elég, és inkább javasolnék valami tavaszi/nyári időpontot, amikor nagyobb az esély a jobb időre!

Long, long time ago... II. + Future plans :)

Megpróbálok most már tényleg rendszeresebben írni, hiszen már csak heteim vannak hátra Angliában, jövő hónapban ugyanis megyek haza. Sajnos a vizsgaidőszak elég hamar kezdődik az egyetemen, április 2-re le kell adnom a szakdolgozatom, így nem lesz teljes az 1 évem. :(

Múlt héten Manchesterben voltunk Edinával, ugyanis megnéztük a Szépség és a Szörnyeteget, méghozzá balett előadás keretében. Én még soha nem láttam előtte balettot, nyilván tévében igen, de élőben, profi táncosokkal, még soha sem. A Lowry-ban volt az előadás, ezt leginkább az otthoni Művészetek Palotájához tudnám hasonlítani. Nyáron voltam itt először, akkor volt az Andy Warhol kiállítás. A jegyet már novemberben lefoglaltuk, mivel úgy tűnt, nagyon gyorsan fogynak, így biztosra mentünk. A Birminghami Balett társulat adta elő, akik egyébként elég híresek. Délután 2-kor kezdődött, és teltház volt. Nem az a tipikus gyerekeknek való darab volt, ettől függetlenül tömve volt a nézőtér 4-5 évesekkel. Abszolút nem egy mesés darab, sőt, szerintem kicsit komor hangulata volt. Annál a résznél, amikor a Szörnyről leszáll az átok és visszaváltozik herceggé, az előttünk ülő kislány percekig zokogott, mert azt hitte a Szörny tényleg meghalt. És a Szörnyet egy fél-néger balett táncos játszotta. Érdekes volt, hogy itt nem nagyon fordít a közönség nagy figyelmet arra, hogy megadja a tiszteletet a művészeknek. Az oké, hogy mindenki köhécselt (szerintem mi, magyarok, jobban figyelünk erre, hogy minél halkabban megoldjuk az ilyen jellegű problémáinkat – ezt csak a színházra értem, BKV,mozi és egyéb nem tartozik ide), de, hogy előszedtek chipset, csokit, rágcsálnivalót, stb. az kicsit kiborító volt. Iszonyú hangosan csörögtek a zacskókkal, nagyon kiábrándító  volt! Rengeteget levett az előadás élvezhetőségéből. Egyébként nagyon tetszett! Tény, hogy nem leszek nagy balett-fan, de ezután szeretném megnézni a nagy balett klasszikusokat is. És a díszlet gyönyörű volt!

A másik nagyobb esemény, hogy január óta áttettek a CAE (felsőfok) csoportba a nyelvsuliban. Mármint hétfőnként még az FCE csoportba járok, szerdánként pedig a CAE-be. Úgy döntöttek a tanárok, hogy ez sokkal jobb lesz nekem, mivel az FCE csoport kicsit gyenge számomra, a CAE viszont még néhány szempontból erős, ezért ez a legegyszerűbb, ha valahol középúton maradok, és így gyorsabban fejlődhetek, viszont a hiányosságokat pótolhatom a gyengébb csoportból. A CAE a legmagasabb szint a suliban, páran tényleg iszonyú jól beszélnek, de ők már a C2-es szintre mennek majd nyelvvizsgázni, ami már közel anyanyelvi szintnek felel meg. Teljesen jól érzem magam a CAE csoportban, nem gondolom, hogy erős lenne számomra. Próba nyelvvizsgákat csinálunk, pl. a múltkori  1 órás listening 76%-os lett. A tanároknak nyilván bonyolultabb, hogy egyszer vagyok, egyszer nem, de ők javasolták, hogy így legyen. A cél egyébként az volt, hogy letegyem márciusban az FCE vizsgát, de úgy, hogy Grade A szintre, ami azt jelenti, hogy automatikusan megkapnám a CAE-t. Tehát középfokra jelentkeznék, de „túlteljesíteném”, és a felsőt kapnám meg. A CAE-re azt mondták, hogy ott valószínűleg még elhasalnék, ha valami szivatós feladatsor lenne, így arra nem mernének jó szívvel küldeni. Viszont ez egy egyszerűbb út, hogy úgy megkapni a felső szintet, hogy a közepet csinálom meg. Végül nem megyek nyelvvizsgázni, mivel megérdeklődtem a magyar nyelvvizsgabizottságnál és természetesen - ha mindez így lenne, hogy Grade A-t kapnék az FCE-re - még mindig csak középfoknak lehetne honosítani a nyelvvizsgát. Az persze nem érdekli őket, hogy az FCE nem az átlagos magyar középfokú nyelvvizsgának felel meg, hanem már erős középfok - felsőfok felé közelít. Akinek pedig otthon felsőfokúja van, az nagyon valószínű, hogy a CAE-n nem érné el a követelmény szintet. Egyszerűen teljesen más a Cambridge nyelvvizsga minősége, elismerése, struktúrája és más a „sima, magyar” nyelvvizsga. 

Egyébként egyre jobban érzem a családon, hogy közeledik a hazamenésem időpontja. A szülők kértek, hogy maradjak, a lányok nem akarnak haza engedni, elég nehéz időszak elé nézek, úgy érzem. Múlt héten az egyik kislányom vacsora közben javasolta nekem, hogy vegyem fel a család vezetéknevét, és akkor már soha nem kell majd hazamennem és itt maradhatok velük örökre! Bárcsak ennyire egyszerű lenne… Minden nap elmondják, hogy ne menjek haza, maradjak, szeretnek, mindenki szeret, én is szeretem őket. Egyébként meg van az új lány. Ma volt a Skype beszélgetés, megszakadt a szívem, amikor host-anyukámat kérdeztem, hogy akkor hol fogjuk őt elszállásolni, melyik szobában, mivel pár napig itt leszek majd vele. Erre azt mondta, hogy egyelőre a vendégszobában lesz, majd amikor hazaköltözöm akkor megkapja a szobámat. Uhh, hát akkor éreztem, hogy ez már tényleg komoly, nincs vissza út. 

De akkor hagyjuk a múltat, és nézzük, milyen kalandok is várnak még rám a kis au-pair létem alatt :) Péntek délelőtt Edinával nekivágunk Skóciának és csak vasárnap jövünk haza! Amint hazaértem, erről egy bővebb beszámolót olvashattok majd a blogon! Március elején pedig bátyám meglátogat, aminek főbb eseménye pedig az lesz, hogy a híres, nevezetes Old Trafford stadionban nézőként szurkolhatunk majd a Manchester United – West Bromwich Albion meccsen! :)  Szóval a végére még belehúzok és próbálok maradandó emlékeket gyűjteni! :)