Long, long time ago... II. + Future plans :)

Megpróbálok most már tényleg rendszeresebben írni, hiszen már csak heteim vannak hátra Angliában, jövő hónapban ugyanis megyek haza. Sajnos a vizsgaidőszak elég hamar kezdődik az egyetemen, április 2-re le kell adnom a szakdolgozatom, így nem lesz teljes az 1 évem. :(

Múlt héten Manchesterben voltunk Edinával, ugyanis megnéztük a Szépség és a Szörnyeteget, méghozzá balett előadás keretében. Én még soha nem láttam előtte balettot, nyilván tévében igen, de élőben, profi táncosokkal, még soha sem. A Lowry-ban volt az előadás, ezt leginkább az otthoni Művészetek Palotájához tudnám hasonlítani. Nyáron voltam itt először, akkor volt az Andy Warhol kiállítás. A jegyet már novemberben lefoglaltuk, mivel úgy tűnt, nagyon gyorsan fogynak, így biztosra mentünk. A Birminghami Balett társulat adta elő, akik egyébként elég híresek. Délután 2-kor kezdődött, és teltház volt. Nem az a tipikus gyerekeknek való darab volt, ettől függetlenül tömve volt a nézőtér 4-5 évesekkel. Abszolút nem egy mesés darab, sőt, szerintem kicsit komor hangulata volt. Annál a résznél, amikor a Szörnyről leszáll az átok és visszaváltozik herceggé, az előttünk ülő kislány percekig zokogott, mert azt hitte a Szörny tényleg meghalt. És a Szörnyet egy fél-néger balett táncos játszotta. Érdekes volt, hogy itt nem nagyon fordít a közönség nagy figyelmet arra, hogy megadja a tiszteletet a művészeknek. Az oké, hogy mindenki köhécselt (szerintem mi, magyarok, jobban figyelünk erre, hogy minél halkabban megoldjuk az ilyen jellegű problémáinkat – ezt csak a színházra értem, BKV,mozi és egyéb nem tartozik ide), de, hogy előszedtek chipset, csokit, rágcsálnivalót, stb. az kicsit kiborító volt. Iszonyú hangosan csörögtek a zacskókkal, nagyon kiábrándító  volt! Rengeteget levett az előadás élvezhetőségéből. Egyébként nagyon tetszett! Tény, hogy nem leszek nagy balett-fan, de ezután szeretném megnézni a nagy balett klasszikusokat is. És a díszlet gyönyörű volt!

A másik nagyobb esemény, hogy január óta áttettek a CAE (felsőfok) csoportba a nyelvsuliban. Mármint hétfőnként még az FCE csoportba járok, szerdánként pedig a CAE-be. Úgy döntöttek a tanárok, hogy ez sokkal jobb lesz nekem, mivel az FCE csoport kicsit gyenge számomra, a CAE viszont még néhány szempontból erős, ezért ez a legegyszerűbb, ha valahol középúton maradok, és így gyorsabban fejlődhetek, viszont a hiányosságokat pótolhatom a gyengébb csoportból. A CAE a legmagasabb szint a suliban, páran tényleg iszonyú jól beszélnek, de ők már a C2-es szintre mennek majd nyelvvizsgázni, ami már közel anyanyelvi szintnek felel meg. Teljesen jól érzem magam a CAE csoportban, nem gondolom, hogy erős lenne számomra. Próba nyelvvizsgákat csinálunk, pl. a múltkori  1 órás listening 76%-os lett. A tanároknak nyilván bonyolultabb, hogy egyszer vagyok, egyszer nem, de ők javasolták, hogy így legyen. A cél egyébként az volt, hogy letegyem márciusban az FCE vizsgát, de úgy, hogy Grade A szintre, ami azt jelenti, hogy automatikusan megkapnám a CAE-t. Tehát középfokra jelentkeznék, de „túlteljesíteném”, és a felsőt kapnám meg. A CAE-re azt mondták, hogy ott valószínűleg még elhasalnék, ha valami szivatós feladatsor lenne, így arra nem mernének jó szívvel küldeni. Viszont ez egy egyszerűbb út, hogy úgy megkapni a felső szintet, hogy a közepet csinálom meg. Végül nem megyek nyelvvizsgázni, mivel megérdeklődtem a magyar nyelvvizsgabizottságnál és természetesen - ha mindez így lenne, hogy Grade A-t kapnék az FCE-re - még mindig csak középfoknak lehetne honosítani a nyelvvizsgát. Az persze nem érdekli őket, hogy az FCE nem az átlagos magyar középfokú nyelvvizsgának felel meg, hanem már erős középfok - felsőfok felé közelít. Akinek pedig otthon felsőfokúja van, az nagyon valószínű, hogy a CAE-n nem érné el a követelmény szintet. Egyszerűen teljesen más a Cambridge nyelvvizsga minősége, elismerése, struktúrája és más a „sima, magyar” nyelvvizsga. 

Egyébként egyre jobban érzem a családon, hogy közeledik a hazamenésem időpontja. A szülők kértek, hogy maradjak, a lányok nem akarnak haza engedni, elég nehéz időszak elé nézek, úgy érzem. Múlt héten az egyik kislányom vacsora közben javasolta nekem, hogy vegyem fel a család vezetéknevét, és akkor már soha nem kell majd hazamennem és itt maradhatok velük örökre! Bárcsak ennyire egyszerű lenne… Minden nap elmondják, hogy ne menjek haza, maradjak, szeretnek, mindenki szeret, én is szeretem őket. Egyébként meg van az új lány. Ma volt a Skype beszélgetés, megszakadt a szívem, amikor host-anyukámat kérdeztem, hogy akkor hol fogjuk őt elszállásolni, melyik szobában, mivel pár napig itt leszek majd vele. Erre azt mondta, hogy egyelőre a vendégszobában lesz, majd amikor hazaköltözöm akkor megkapja a szobámat. Uhh, hát akkor éreztem, hogy ez már tényleg komoly, nincs vissza út. 

De akkor hagyjuk a múltat, és nézzük, milyen kalandok is várnak még rám a kis au-pair létem alatt :) Péntek délelőtt Edinával nekivágunk Skóciának és csak vasárnap jövünk haza! Amint hazaértem, erről egy bővebb beszámolót olvashattok majd a blogon! Március elején pedig bátyám meglátogat, aminek főbb eseménye pedig az lesz, hogy a híres, nevezetes Old Trafford stadionban nézőként szurkolhatunk majd a Manchester United – West Bromwich Albion meccsen! :)  Szóval a végére még belehúzok és próbálok maradandó emlékeket gyűjteni! :)

Long, long time ago...

Egészen karácsonytól kezdem, mivel ott hagytam abba! Fura erről írnom, hiszen úgy tűnik, mintha hónapokkal ezelőtt lett volna. Szóval 18-án utaztam haza. Nagyon jó volt az egész nap, teljesen karácsonyi hangulat volt, hiszen aznap adtam oda az ajándékokat a host-családomnak, és én is megkaptam már aznap tőlük mindent. Azt hittem csak akkor fogják majd odaadni, amikor januárban visszajöttem. Az ikrek kaptak egy felállíthatós táblát, aminek az egyik oldala klasszikus fekete kréta-tábla, a másik pedig fehér, fém tábla, amire filccel lehet írni. Nagyon örültek neki, mivel imádnak tanárosdit játszani, és most már végre minden kellékük meg van hozzá! Persze a szülők is örültek, mert pár héttel ezelőtt annyira belemerültek a lányok a játékba, hogy nekiálltak a falra írni, tehát valahogy orvosolni kellett ezt a problémát, hogy többször ne forduljon elő. Azt hitték, hogy a fehér filctoll nem fog majd meglátszani a fehér falon. Hát de, nagyon látszik. A nagyobbik lánynak egy felsőt vettem, olyan igazi nagylányosat, ő is rögtön a nyakamba ugrott, amikor kibontotta! :) Apukának bor, anyukának pedig különleges bon-bon volt a karácsonyi ajándék. Normál esetben nem szeretem ilyen egyszerű dolgokkal lerendezni a karácsonyt, de a szülőknek nem akartam rendes,tárgyi ajándékot adni hiszen nem is annyira ismerem őket. Könyvön gondolkodtam, de azután elvetettem, mert nem tudtam, mit olvastak már és még mit nem. Én pedig kaptam tőlük sok-sok pénzt, kb. 1 havi fizut, még a normál fizun felül, mert az otthon töltött 3 hetem is fizetett szabadság volt. És kaptam tőlük egy utalványt egy szépségszalonba. Ami azért vicces, mert fogalmuk nincs róla, hogy mi a vezetéknevem! :) Persze egy csomó mindent tudnak rólam, mert nagyon sokat beszélgetünk, és hát látszik, hogy mennyire bíznak bennem, hiszen ha az lenne, hogy valamiért lelépnék, és utána keresnénk, csak annyi infójuk lenne, ami Magyarországhoz köthető, hogy Ildi, meg Budapest. De lefordítottam nekik angolra a vezetéknevem és azóta tudják! :) Még nyáron, amikor elmentem a lányokkal a játszóházba, akkor anyuka elvitt minket kocsival és bejött velünk, hogy előre fizessen. Ki kellett töltenie egy formanyomtatványt, hogy hány gyereket hagy itt, ki van velük stb. És amikor a nevemhez ért, akkor csak annyit írt oda, hogy Ildi (ezt még olvashatóan), majd valami firkálmányt a vezetéknevem helyére. De M betűval kezdte, szóval ennyire azért emlékezett! :) Ezután mondtam neki, hogy a vezetéknevemet, ha lefordítjuk angolra, akkor az értelmes szó, szóval engem nem zavar, ha ilyen szitukban ezt írja oda, csak ha kell valami hivatalos papírt kitölteni, akkor szóljon, mert akkor majd mondom mi az eredeti nevem! Így a karácsonyi utalványomon ez szerepel: Ildi Butcher

Január 4-én jöttem vissza. A repülő út nagyon kalandos volt visszafelé, mivel hatalmas szél volt! Én még soha nem féltem repülőn, de ez szél már nekem is sok volt! Mivel a fülem nagyon érzékeny a nyomáskülönbségre, ezért már a földet érés előtt 30-40 perccel be kell tennem a füldugót, mivel az ereszkedését nem bírom ki nélküle. De a kapitány ugye csak az utolsó 10-15 percben szól, hogy ereszkedünk, ami már nekem késő lenne, de szerencsére a fülem előre jelzi. Mármint nem szerencsére, mert elkezd fájni és füldugó nélkül kibírhatatlan lenne. Most semmi ilyesmi nem volt. Ahogy beraktam a füldugót, rá 10 percre már földet is értünk! Szóval az ereszkedés elég gyorsan le lett tudva, gondolom a pilóta sem akart ennél több időt tölteni a szélcsatornában. Mert fent még semmi szél nem volt! Lekapcsolták a belső világítást és minden utas halál csendben ült, facsartuk a vizet az ülések karfájából, mivel a gép össze-vissza rázkódott, kb. 15 másodpercenként hatalmas széllökések voltak én meg arra gondoltam, bárcsak ne néztem volna annyi Lost-ot előtte! :) Na jó, nem, tényleg nagyon félelmetes volt! 

Hamarosan folytatom, csak nem akartam egy bejegyzésbe belesűríteni az elmúlt 1,5 hónapot!

Hello December!

 Nos, hol is kezdjem? Mint mindig, most is elmaradtam a blogom írásával. Elég gyorsan zajlanak az események,  november is úgy eltelt, hogy észre sem vettem. Én mindig mondtam, hogy itt sokkal rövidebbek a napok, mint otthon! :) Hát az elmúlt 1 hónap úgy elsuhant, mintha 1 hét lett volna. Gyorsan megy az idő, ha mozgalmasak a napok és nincs időm gondolkodni és magamba roskadni, hogy mennyi mindenki/minden hiányzik otthonról. 

Akkor nézzünk sorba a hétvégéket. Szerintem inkább képeket rakok ki, minthogy hosszú monológot írjak unalmas dolgokról.  Az elmúlt 2 hónap hétvégéi főleg a karácsonyi ajándékvásárlásról szóltak, főleg az utolsó 4 hét telt nagyon intenzíven. De boldogan jelentem, hogy készen vagyok, meg van minden! :) És elégedett is vagyok magammal! :D Ezen héten jön is a csomagküldő szolgálat és száguld Magyarország felé a nagy doboznyi ajándékkal.  Általánosságban a szombatok városnézéssel, karácsonyi vásárral telnek, majd az estét a törzshelyünkön töltjük, ami már nem a Green Dragon Pub. De erről már írtam is, hogy mióta felújították, már nem járok oda, mert teljesen elvesztette a hangulatát. Azért írok többes számba, mert közben megismerkedtem egy magyar lánnyal, Edinával, és minden szerdán és szombaton együtt rójuk a városokat és pubokat. :) 

Akkor jöjjenek a Chesterben készült fotók! Igazából a karácsonyi vásárt akartuk megnézni, de 15-20 fabódén kívül más nem nagyon volt.  Így vettünk fél kilo mogyorót és mókusokat etettünk! :) Hamar visszajöttünk Warrington-ba, mert szokás szerint rengetegen voltak Chesterbe, és már elegünk volt a tömegből. 

Chester

Karácsonyi vásár

Itt látszik, mennyien voltak!

Ez pedig már egy teljes alakos mókus fotó! És nem zoom-oltam rá, előttem letelepedett és megette a mogyorót.

Ez pedig a szokásos mókus-etetős képem! Egyet sikerült is megsimogatnom! És nem csak hozzáértem, hanem rendesen simiztem, mint egy kutyát! :)

 

A múlt hétvégét Manchesterben töltöttük, itt már nagyon menő karácsonyi vásárokat találtunk! Volt német, francia, „általános”, és ilyen művészeti/kézműves vásár. Úúú, tudtam volna vásárolni, de rettentően drága volt minden. Persze tudom, egyedi, kézzel készült alkotások, ezek mindig drágák, de tényleg nem akartam vásárolni, így is több lett az ajándékok végösszege, mint amire eredetileg kalkuláltam.

Manchester

Ezt csak azért raktam be, hogy megmutassam, így néz ki egy átlagos szombat estém. Persze a két sört nem egyedül iszom meg! :)

Egyik karácsonyi vásár.

Ez nagyon tetszett! Érdemes ráközelíteni a képre. Nem átlagos bögrék!

Ez pedig egy naplementés fotós. Épp mentünk a villamos megállóhoz, amikor is meg kellett állnom az út közepén, hogy ezt lefotózhassam!

Ez pedig már az itteni karácsonyfa. Bizony! Múlt pénteken (az az december 2-án) már feldíszítettük és a ház is kapott fényfüzéreket.  

Ez pedig szarvas-eledel, hogy a Mikulás megálljon a ház előtt. (Éjszaka hintsd el a gyepen/Majd a Hold szikrázóan fényessé varázsolja/Mikor a Mikulás szarvasai repülnek és bejárják a vidéket/Ez fogja őket otthonodba vezetni.) És amit tartalmaz a zacskó: Elég eleség 8 kicsi rénszarvasnak és Rudolfnak. Egyébként mogyoró és zab.

Ez pedig az én emeletemről fotózva a lépcső.

Egyébként az időjáráson egészen múlthét hétvégéig nem lehetett érezni, hogy tél van. Októberben és novemberben alig esett, ha esett, az általában éjszaka volt. Hideg sem volt (olyan 10-15 fok között volt mindig), én a vékony kabátomba jártam, kb. 2 hete vettem csak fel a télit (ami csak jóindulattal nevezhető télikabátnak…), mert  november végén mégis csak fura a vékonyka tavaszi kabátba rohangálni. Egyébként a hétvégén még nagyon sokan szandálba, flip-flop papucsba és pólóba mászkáltak. De tényleg csak szombattól kezdte megmutatni az arcát a hideg ősz/tél.  Vasárnap óta megállás nélkül esik. Vagyis nem! Kisüt a nap, rá 10 percre zuhog az eső,  újabb 10 perc és jégeső, majd megint süt a nap,… szóval ilyen körforgás van már 2 napja. De most már nem is bánom, mert tényleg lassan itt a Karácsony, most már jöjjön a hideg! 

Jövőhét vasárnap, vagyis 18-án pedig HAZA!!! :)

Amúgy a host-családdommal semmi említésre méltó nem történt, még mindig ők a legjobbak, a lányok imádnak, én is imádom őket, és persze kicsit maguk alatt vannak, amiért nem maradok itt velük az ünnepekre. 

Még karácsony előtt megpróbálok jelentkezni! ;)