Long, long time ago...

Egészen karácsonytól kezdem, mivel ott hagytam abba! Fura erről írnom, hiszen úgy tűnik, mintha hónapokkal ezelőtt lett volna. Szóval 18-án utaztam haza. Nagyon jó volt az egész nap, teljesen karácsonyi hangulat volt, hiszen aznap adtam oda az ajándékokat a host-családomnak, és én is megkaptam már aznap tőlük mindent. Azt hittem csak akkor fogják majd odaadni, amikor januárban visszajöttem. Az ikrek kaptak egy felállíthatós táblát, aminek az egyik oldala klasszikus fekete kréta-tábla, a másik pedig fehér, fém tábla, amire filccel lehet írni. Nagyon örültek neki, mivel imádnak tanárosdit játszani, és most már végre minden kellékük meg van hozzá! Persze a szülők is örültek, mert pár héttel ezelőtt annyira belemerültek a lányok a játékba, hogy nekiálltak a falra írni, tehát valahogy orvosolni kellett ezt a problémát, hogy többször ne forduljon elő. Azt hitték, hogy a fehér filctoll nem fog majd meglátszani a fehér falon. Hát de, nagyon látszik. A nagyobbik lánynak egy felsőt vettem, olyan igazi nagylányosat, ő is rögtön a nyakamba ugrott, amikor kibontotta! :) Apukának bor, anyukának pedig különleges bon-bon volt a karácsonyi ajándék. Normál esetben nem szeretem ilyen egyszerű dolgokkal lerendezni a karácsonyt, de a szülőknek nem akartam rendes,tárgyi ajándékot adni hiszen nem is annyira ismerem őket. Könyvön gondolkodtam, de azután elvetettem, mert nem tudtam, mit olvastak már és még mit nem. Én pedig kaptam tőlük sok-sok pénzt, kb. 1 havi fizut, még a normál fizun felül, mert az otthon töltött 3 hetem is fizetett szabadság volt. És kaptam tőlük egy utalványt egy szépségszalonba. Ami azért vicces, mert fogalmuk nincs róla, hogy mi a vezetéknevem! :) Persze egy csomó mindent tudnak rólam, mert nagyon sokat beszélgetünk, és hát látszik, hogy mennyire bíznak bennem, hiszen ha az lenne, hogy valamiért lelépnék, és utána keresnénk, csak annyi infójuk lenne, ami Magyarországhoz köthető, hogy Ildi, meg Budapest. De lefordítottam nekik angolra a vezetéknevem és azóta tudják! :) Még nyáron, amikor elmentem a lányokkal a játszóházba, akkor anyuka elvitt minket kocsival és bejött velünk, hogy előre fizessen. Ki kellett töltenie egy formanyomtatványt, hogy hány gyereket hagy itt, ki van velük stb. És amikor a nevemhez ért, akkor csak annyit írt oda, hogy Ildi (ezt még olvashatóan), majd valami firkálmányt a vezetéknevem helyére. De M betűval kezdte, szóval ennyire azért emlékezett! :) Ezután mondtam neki, hogy a vezetéknevemet, ha lefordítjuk angolra, akkor az értelmes szó, szóval engem nem zavar, ha ilyen szitukban ezt írja oda, csak ha kell valami hivatalos papírt kitölteni, akkor szóljon, mert akkor majd mondom mi az eredeti nevem! Így a karácsonyi utalványomon ez szerepel: Ildi Butcher

Január 4-én jöttem vissza. A repülő út nagyon kalandos volt visszafelé, mivel hatalmas szél volt! Én még soha nem féltem repülőn, de ez szél már nekem is sok volt! Mivel a fülem nagyon érzékeny a nyomáskülönbségre, ezért már a földet érés előtt 30-40 perccel be kell tennem a füldugót, mivel az ereszkedését nem bírom ki nélküle. De a kapitány ugye csak az utolsó 10-15 percben szól, hogy ereszkedünk, ami már nekem késő lenne, de szerencsére a fülem előre jelzi. Mármint nem szerencsére, mert elkezd fájni és füldugó nélkül kibírhatatlan lenne. Most semmi ilyesmi nem volt. Ahogy beraktam a füldugót, rá 10 percre már földet is értünk! Szóval az ereszkedés elég gyorsan le lett tudva, gondolom a pilóta sem akart ennél több időt tölteni a szélcsatornában. Mert fent még semmi szél nem volt! Lekapcsolták a belső világítást és minden utas halál csendben ült, facsartuk a vizet az ülések karfájából, mivel a gép össze-vissza rázkódott, kb. 15 másodpercenként hatalmas széllökések voltak én meg arra gondoltam, bárcsak ne néztem volna annyi Lost-ot előtte! :) Na jó, nem, tényleg nagyon félelmetes volt! 

Hamarosan folytatom, csak nem akartam egy bejegyzésbe belesűríteni az elmúlt 1,5 hónapot!

Hello December!

 Nos, hol is kezdjem? Mint mindig, most is elmaradtam a blogom írásával. Elég gyorsan zajlanak az események,  november is úgy eltelt, hogy észre sem vettem. Én mindig mondtam, hogy itt sokkal rövidebbek a napok, mint otthon! :) Hát az elmúlt 1 hónap úgy elsuhant, mintha 1 hét lett volna. Gyorsan megy az idő, ha mozgalmasak a napok és nincs időm gondolkodni és magamba roskadni, hogy mennyi mindenki/minden hiányzik otthonról. 

Akkor nézzünk sorba a hétvégéket. Szerintem inkább képeket rakok ki, minthogy hosszú monológot írjak unalmas dolgokról.  Az elmúlt 2 hónap hétvégéi főleg a karácsonyi ajándékvásárlásról szóltak, főleg az utolsó 4 hét telt nagyon intenzíven. De boldogan jelentem, hogy készen vagyok, meg van minden! :) És elégedett is vagyok magammal! :D Ezen héten jön is a csomagküldő szolgálat és száguld Magyarország felé a nagy doboznyi ajándékkal.  Általánosságban a szombatok városnézéssel, karácsonyi vásárral telnek, majd az estét a törzshelyünkön töltjük, ami már nem a Green Dragon Pub. De erről már írtam is, hogy mióta felújították, már nem járok oda, mert teljesen elvesztette a hangulatát. Azért írok többes számba, mert közben megismerkedtem egy magyar lánnyal, Edinával, és minden szerdán és szombaton együtt rójuk a városokat és pubokat. :) 

Akkor jöjjenek a Chesterben készült fotók! Igazából a karácsonyi vásárt akartuk megnézni, de 15-20 fabódén kívül más nem nagyon volt.  Így vettünk fél kilo mogyorót és mókusokat etettünk! :) Hamar visszajöttünk Warrington-ba, mert szokás szerint rengetegen voltak Chesterbe, és már elegünk volt a tömegből. 

Chester

Karácsonyi vásár

Itt látszik, mennyien voltak!

Ez pedig már egy teljes alakos mókus fotó! És nem zoom-oltam rá, előttem letelepedett és megette a mogyorót.

Ez pedig a szokásos mókus-etetős képem! Egyet sikerült is megsimogatnom! És nem csak hozzáértem, hanem rendesen simiztem, mint egy kutyát! :)

 

A múlt hétvégét Manchesterben töltöttük, itt már nagyon menő karácsonyi vásárokat találtunk! Volt német, francia, „általános”, és ilyen művészeti/kézműves vásár. Úúú, tudtam volna vásárolni, de rettentően drága volt minden. Persze tudom, egyedi, kézzel készült alkotások, ezek mindig drágák, de tényleg nem akartam vásárolni, így is több lett az ajándékok végösszege, mint amire eredetileg kalkuláltam.

Manchester

Ezt csak azért raktam be, hogy megmutassam, így néz ki egy átlagos szombat estém. Persze a két sört nem egyedül iszom meg! :)

Egyik karácsonyi vásár.

Ez nagyon tetszett! Érdemes ráközelíteni a képre. Nem átlagos bögrék!

Ez pedig egy naplementés fotós. Épp mentünk a villamos megállóhoz, amikor is meg kellett állnom az út közepén, hogy ezt lefotózhassam!

Ez pedig már az itteni karácsonyfa. Bizony! Múlt pénteken (az az december 2-án) már feldíszítettük és a ház is kapott fényfüzéreket.  

Ez pedig szarvas-eledel, hogy a Mikulás megálljon a ház előtt. (Éjszaka hintsd el a gyepen/Majd a Hold szikrázóan fényessé varázsolja/Mikor a Mikulás szarvasai repülnek és bejárják a vidéket/Ez fogja őket otthonodba vezetni.) És amit tartalmaz a zacskó: Elég eleség 8 kicsi rénszarvasnak és Rudolfnak. Egyébként mogyoró és zab.

Ez pedig az én emeletemről fotózva a lépcső.

Egyébként az időjáráson egészen múlthét hétvégéig nem lehetett érezni, hogy tél van. Októberben és novemberben alig esett, ha esett, az általában éjszaka volt. Hideg sem volt (olyan 10-15 fok között volt mindig), én a vékony kabátomba jártam, kb. 2 hete vettem csak fel a télit (ami csak jóindulattal nevezhető télikabátnak…), mert  november végén mégis csak fura a vékonyka tavaszi kabátba rohangálni. Egyébként a hétvégén még nagyon sokan szandálba, flip-flop papucsba és pólóba mászkáltak. De tényleg csak szombattól kezdte megmutatni az arcát a hideg ősz/tél.  Vasárnap óta megállás nélkül esik. Vagyis nem! Kisüt a nap, rá 10 percre zuhog az eső,  újabb 10 perc és jégeső, majd megint süt a nap,… szóval ilyen körforgás van már 2 napja. De most már nem is bánom, mert tényleg lassan itt a Karácsony, most már jöjjön a hideg! 

Jövőhét vasárnap, vagyis 18-án pedig HAZA!!! :)

Amúgy a host-családdommal semmi említésre méltó nem történt, még mindig ők a legjobbak, a lányok imádnak, én is imádom őket, és persze kicsit maguk alatt vannak, amiért nem maradok itt velük az ünnepekre. 

Még karácsony előtt megpróbálok jelentkezni! ;)

Halloween, Bonfire Night és Remembrance Day (fele)

Akkor jöjjön az elmaradt bejegyzés! 

Először röviden leírom, hogy miről is szól maga az ünnep, utána pedig egy beszámoló arról, hogyan is zajlott a valóságban. 

Halloween (Október 31.): A kelta hagyományok közt szerepelt a Samhain-nak nevezett ünnepnap, ami október 31-én napnyugta után kezdődött és november 1-én ért végét. Ezt az ünnepet a kelta napisten tiszteletére rendezték és egyben az újév is volt. Úgy hitték, ezen az éjszakán vándorolnak a lelkek a holtak birodalmába, és az emberek, hogy megkönnyítsék ezt a vándorlást (meg persze, mert tartottak a holtaktól), ételt,állatot áldoztak és a tűz körül táncoltak. Ezt az ünnepet vette át később a kereszténység a maga formájában.
Mindenszentek napja pedig ugyan úgy november 1., azzal a különbséggel, hogy nem számít munkaszüneti napnak és nem mennek ki az emberek a temetőbe, sőt, én nem nagyon vettem észre, hogy bármilyen módon meg lett volna említve.
Halloween éjszakáján különböző ijesztő jelmezt viselő gyerekek körbejárják a környező házakat, és Trick or treat! felkiáltással édességet kérnek a lakóktól. A felnőttek inkább házibulik keretében, pub-okban vagy más szórakozóhelyeken ünneplik a Halloween-t, de általában itt is illik jelmezben megjelenni.

Halloween Lymm-ben: A boltokban már szeptember elején megjelentek a halloween-hez szükséges hangulatfokozó elemek. Gondolok itt a jelmezekre, mű-pókhálókra, koponyákra, mindenféle ijesztő gyertyatartókra, kerámia tökökre, mű vérre, fekete-narancssárga evőeszköz készletre, pókháló mintás szalvétára, szóval minden, amit el lehet ebben a témában képzelni. A gyertyán, mécseseken, virágokon nem volt semennyi hangsúly sem.
Péntektől már mindenki ünnepi lázban égett, a bevásárlóközpontban megszámlálhatatlan beöltözött embert láttam, vagyis jobban mondva láttam Tinkerbell-t, Tele Tubbies-ból a zöld és piros űrlényeket (?), Batman-t, Darth Wader-t, a Szellemirtókat, Hófehérkét, angyalokat, ördögöket, szellemeket 20 féle változatban. És ez Warringtonban volt, ráadásul csak egy fél órára menetem be csizmát venni, ezek alapján el sem merem képzelni, hogy mi lehetett Manchesterben azon a hétvégén. És az tetszett benne, hogy mindenki komolyan vette a beöltözősdit, nem ilyen gagyi jelmezek voltak, hanem látszott, hogy sok időt foglalkoztak vele, hogy kitalálják mik is legyenek egy napig (vagy már péntektől). Vasárnap már érezni lehetett az másnapi őrület előszelét, ugyanis már befutott pár trick-or-treat-ező csapat. Hogy mi is az a Trick or treat? Az ajtó előtt jelmezbe öltözött gyerekek jelennek meg, akik Trick or treat!, (Cukrot vagy csínyt!) kiáltással szólítják fel a lakókat állásfoglalásra. Elméletileg az ajtónyitónak van lehetősége „csínyt”, azaz játékos fenyegetést választani, de nem jellemző. A gyerekeknek egy nagy vödörből kell kivenni az édességet, néhol csak egy darabot, néhol viszont bele lehet markolni. Jellemzően a megengedett mennyiség általában fordított arányosságban van a csoki minőséggel, de szerencsére sehol nem sikerült beszerezni a lányaimnak a klasszikus kakaós bevonó masszát, amit nálunk sok helyen csokiként árulnak.
Tehát október 30-án a kifaragott tökök már a legtöbb ház ablakában ott figyeltek. 31-én tetőzött a hangulat, miután hazajöttek a lányok a suliból, elkezdődött az arcfestés, a beöltözés és a mini-diszkó, ugyanis pár gyerek le lett passzolva hozzánk, azzal az indokkal, hogy együtt mégiscsak nagyobb buli édességet kéregetni. A vacsora is az ünnep jegyében telt, volt szemgolyó aggyal tálalva (húsgombócok kuszkusz-szal), desszertnek pedig véres agy volt fagyival (piros gyümölcskocsonya) és feket-narancssárga muffin. A vacsorát már nem tudtuk nyugodtan megenni, mert 5 percenként jelentek meg a dörömbölő, sikítozó, trick-or-treat-et kiabáló, csokikövetelő gyerekek. Mindenki igen menő jelmezben volt, még az alig totyogó kisgyerek is be volt öltöztetve boszorkánynak! Az egész környék teljesen felbolydult, mindenki kivonult az utcára és a csoportok jártak házról házra. Vacsi után az én családom is felkerekedett, hogy begyűjtse a karácsonyig elegendő édességadagot. Én otthon maradtam, lelkesen nyitogattam az ajtót, egészen a negyedik gyerekcsoportig, majd ezután lekapcsoltam a házban a lámpákat, elhúztam a függönyöket, ettem egy kis csokit a vödörből és felmentem a szobámba. Amire kitaláltam, hogy legközelebb úgy nyitok ajtót a következő gyerekcsoportnak, hogy inkább a „csínyt” választom, addigra már nem jöttek. Kár, pedig kipróbáltam volna, már csak azért is, mert kíváncsi voltam, hogy a döbbenettől mit válaszoltak volna. Mikor a család visszatért, én a Green Dragon felé vettem az irányt.

Bonfire Night (November 5.):  1605-ben ezen a napon Guy Fawkes és társai puskaporos hordókkal fel akarták robbantani az angol parlamentet, ezzel megölve I. James királyt. Az összeesküvést a király egyházpolitikájával elégedetlen katolikusok egy csoportja szervezte meg. Ezt követően az uralkodó rendeletet adott ki és november 5-ét a hálaadás napjának nyilvánította, a nép örömtüzeket és máglyákat gyújtott , hogy megünnepeljék  a király megmenekülését.  Az összesküvőket leleplezték, és miután bűnösnek találtattak, kivégezték őket.
Az örömtűz hagyománya azóta is megmaradt és kiegészült tűzijátékkal, valamint mindenféle hulladékból  elkészítenek egy Guy Fawkes-re hasonlító babát és az este csúcspontjaként a máglyára vetik.

Bonfire Night Lymm-ben:

Hivatalosan szombat volt a Bonfire Night napja, de a lányok sulija pénteken tartotta meg, gondolom azért, hogy minél többen eljöjjenek. Egész nap jó idő volt, persze estére elkezdett beborulni az ég és elég sötét felhők gyülekeztek. Végül látva a host-családom, akik télikabát, gumicsizma, sapka, sál, kesztyű felszerelésben készülődtek, én is úgy döntöttem, hogy elő a vízálló kabátommal és a téli csizmámmal. A szomszéd családdal együtt indultunk el a suli felé, ami itt van 10 perc sétára. Mi vittük a bort, ők a sört! :) A suli udvarán volt a buli, és a hangulat elég erőteljesen hasonlított a mi augusztus 20-ánkra. Hot-dog, hamburger, kolbász, virsli, sör, forralt bor, zsibvásári világítós kardok, és minden, ami nélkül nem ünnep az ünnep. Ami nekem nagyon tetszett, hogy a kajákat a suli készítette, a tanár nénik árulták, és jelképes összegekért elég szép adagokat adtak. Pl. a hambi fél font volt (kb. 150 ft), és elég durván megtömték minden jóval. A világításról viszont elfelejtettek gondoskodni, így sötétben cseverésztünk, és ha elvesztetted a társaságot, akikkel jöttél, esélytelen volt megtalálnod a tömegben és a sötétben. A máglyára folyamatosan rakták a fát, meg mindenféle elhasznált bútorokat. Nem volt olyan hatalmas nagy tűz, és nagyobbra számítottam, de azért olyan 15-20 méterre felcsaptak a lángok. Persze elkezdett esni az eső, de ez senkit nem zavart, nem kezdtek el hazaindulni az emberek, mintha mindenki tudta volna, hogy bármi történik, a tűzijáték előtt nem szabad lelépni. Nem sokára elkezdődött a tűzijáték is, ekkor már elég rendesen esett, gondolom előrébb is hozták, nem akarták megvárni a zuhogó esőt. A pirotechnikus (aki gondolom a suli gondnoka lehet, csak minden évben adnak neki 20 percet, amikor reflektorfénybe kerül) elég rutintalanul csinálta, így többször azt hittük, hogy már vége van, de mindig újabb és újabb rakéták bukkantak fel, majd aztán megint néma csönd lett. De lehet, hogy csak valami hatásszünetet akart tartani, hogy hallja a tömeg ámuldozó kiáltásait. Sajnos ez  elmaradt, a klasszikus tapsolás sem volt a végén, gondolom a beázott cipőkben ácsorgás és a „vízállónak vett, de ma kiderült, hogy még sem az” kabát elvette a kedvét mindenkinek. Mivel nagyon nem akart fogyni a hűtőtáskából az ital, ezért hazafelé vettük az irányt. Én Ildivel a Green Dragon-ban folytattam az estét, amiről nem tudom, hogy írtam-e már, de fel lett újítva, és most már nem is mondom rá büszkén, hogy a törzshelyem! Lecserélték a személyzetet, mindent dizájnosra megcsináltak, kiszedték a fa gerendákat, egységessé tették a berendezést, a régi fa ajtó helyett üvegajtó van, és ami a legfelháborítóbb: az IKEÁ-ból szerezték be a lámpákat!!!
De visszatérve a Bonfire Night-ra… Ugye szombaton volt a hivatalos napja, így minden városban hasonló ünnepségeket szerveztek, mint ami a suliban volt pénteken. Már sötétben jöttem haza Warringtonból, így a 20 perces buszút alatt jól szórakoztam, mert mindenfelé tűzijátékok voltak és máglyák. A legnagyobbat a Lymm előtti városkában láttam, ott egy kisebb focipálya negyedére hatalmas farakást tettek és az lángolt! Kb. akkora volt, mintha egy családi házat gyújtottak volna fel! Még gondolkodtam is rajta, hogy vajon tényleg ekkora tüzet akartak, vagy csak kicsit elharapózott?! Rengetegen voltak az utcákon, mindenki sétálgatott, a pub-ok tömve voltak és a környék apraja-nagyja részt vett a helyi Bonfire Night-on. Szombat este 6-tól 11-ig egy percre sem volt csönd, annyi helyen volt tűzijáték és sok háznál házibulit tartottak. 

És végül egy kis versike: 

 „Remember, remember the Fifth of November
Gunpowder, treason and plot;
I know of no reason why gunpowder treason
Should ever be forgot.“

Szabadfordításban:

„Emlékezz, emlékezz, november 5-re;
Puskapor, árulás és összeesküvés.
Nem látom okát, hogy miért kellene a
Puskapor-összeesküvést elfeledni valaha.”

Remembrance Day (November 11.): 

Emlék(ezés) Napjának vagy Pipacs Napnak (Poppy Day) nevezik November 11-ét. A dátum az I. világháború végéhez köthető, ugyanis 1918-ban ezen a napon írták alá a fegyverszüneti egyezményt. Minden évben a 11. hónap 11. napján 11 órakor néma megemlékezést tartanak szerte a világban, nem csak az Egyesült Királyságban. Ezen a napon emlékeznek meg az I. és a II. világháborúban és egyéb háborúkban elesett katonákról, akik az életüket adták az országért. A piros pipacs az emblémája ennek a napnak, nagyon sokan hordják a szívük felett, mindenhol megemlékezések, koszorúzások vannak. És miért pont piros pipacs? A hosszú harcok után, a kopár csatatereken, a pipacson kívül semmi más növény nem maradt meg, csak a pipacs, körbevéve ezzel a háborúban elesettek sírhalmait. Piros színe miatt sokan úgy gondolták, hogy a hősi halottak véréből nőtt ki a virág.

(Erről nov. 11. után érkezik a beszámoló)

(A fotókat nem én készítettem.)

Gondolom ez most így elég sok és tömény bejegyzés volt, de nem tudtam/akartam rövidebben leírni. Következő bejegyzés hamarosan!