Chester Zoo

Mivel napok óta tombolt a kánikula (igen, már múlt időben, mert ma 20 fok van és esik), úgy gondoltam, hogy most muszáj elmennem a chesteri állatkertbe, mert szakadó esőben biztos, hogy nem tudnám élvezni. Pénteken egyébként megdőlt a száz éves melegrekord is.
Szombaton kora reggel indultam Lymm-ből, busszal elmentem Warringtonig, majd egy 25 perces vonatút után már Chesterben is voltam. Az állomás olyan 20 perc gyaloglásra van a központtól, de most már okosabb voltam, mint az előző két alkalommal, amikor itt jártam, mert megnéztem előtte a neten, hogy hogyan lehetne ezt az utat lerövidíteni és lám: 4 percenként ingyenes buszjárat közlekedik az állomás és a főutca között!
Szóval Chesterben, a katedrális mellett, megvettem a reggelimet, ami egy szendvics volt, meg egy doboz málna. A málnát meg is ettem az Állatkert bejárata előtt, mivel majdnem 1 órát álltam sorba. Szerintem aznap fél Anglia úgy gondolta, hogy állatkertbe megy, méghozzá ide! Szóval a reggeli beszerzése után átsétáltam a buszállomásra, és megkerestem a Liverpoolba menő buszt, aminek az egyik állomása a Chester Zoo. Persze a megállóba egy magyar pár beszélgetett mellettem, ők is az Állatkertbe mentek. Nem voltam beszédes hangulatomban, így nem álltam eléjük, hogy hahóó, én is magyar vagyok! 10 perc múlva már ott is álltam az Állatkert főbejárata előtt, meg még rajtam kívül kb. 300 leendő lelkes látogató is! Mindezt persze a tűző napon, egy darab felhőcske nem volt az égen, a levegő meg sem mozdult, körülöttem hisztizős kisgyerekek, a mögöttem lévő anyuka vagy háromszor rátolta a babakocsit a lábamra, de úgy voltam vele, hogy most már semmi nem tántoríthat el, akkor is bemegyek, ha fél napot kell itt állnom! Mint már említettem a fél napból szerencsére csak 1 óra lett. Hurrá. Egyébként egyedül voltam, mert úgy döntöttem, hogy az állatkert olyan hely, ahol én magam szeretném megszabni, hogy melyik állatnál mennyi időt töltök el és mennyire akarom az ismertető táblákat olvasgatni. Meg dolgoztam is diákként pár hónapot a Budapesti Állatkertbe, szóval az állatkert látogatás számomra mindig kicsit személyes élmény, nem akartam egy úgy-ahogy megismert au-pair társammal menni.
Megvettem a jegyet,  Ł14.50 volt. Igen, bevallom, hogy nem a Ł16-os támogató jegyet vettem meg, amivel hozzájárulhattam volna, hogy az oroszlánok egy fél csirkével többet kapjanak ebédre. Szóval a pénztárnál csendben kértem egy alap jegyet, szerencsére ehhez is járt egy térkép, ezért úgy döntöttem, hogy keresek egy padot, ahol elfogyaszthatom a reggelim és áttanulmányozhatom, hogy milyenen útvonalon fogok végig haladni. 

Ilyen kisvonaton lehetett körbemenni az Állatkertben. A látványba eléggé berongált a sín, mivel mindenhol ott volt.

 

Chesterben még nem haltak ki a dinoszauruszok!!!!
(na jó, csak dínó kiállítás volt...)

T-Rex is menőn volt megcsinálva, felágaskodott, majd letette az első lábait, forgatta a fejét meg nyitogatta a száját. És persze ez üvöltött a leghangosabban.

Egy kibelezett dínó.

 Kb. 4 órát töltöttem az Állatkertben, majd visszabuszoztam Chesterbe. Örömmel konstatáltam, hogy a Budapesti Állatkert sokkal szebb és több érdekesebb állat is van! És sokkal vadregényesebb is! Itt inkább a mennyiségre törekedtek, mint a minőségre. Elég kopár az egész, egyhangú, sok a beton, az igaz, hogy nagyobb a területe, de emiatt az útvonalak kissé bejárhatatlanok, sokszor eltévedtem, és voltak olyan részek, amik teljesen kiestek (volna), mert elég eldugott útvonalon voltak.

Chesterben még elvoltam 2 órát, uzsonnáztam a Katedrális parkjában, egy mókus hősiesen próbált a szendvicsemből kunyerálni, de végül nem kapott, mert nem mert közel jönni, csak 4-5 méterről szemezett velem. 

Kicsivel 6 után indultam haza, már elég fáradt voltam, hosszú volt a nap, meg kicsit elegem volt már a nagy tömegből. Chesterben is rengetegen voltak, mondjuk hazafelé, a vonaton is, de mindegy. 

Warringtonba lekéstem a buszom, vagyis nem is siettem nagyon, szóval volt még 40 percem a következő buszig. Beültem egy pub-ba, kértem egy gyömbér sört, és csak úgy nézelődtem és hallgattam a zenét. A pub kertjében 4 skót bácsika zenélt, tradicionális skót zenét játszottak, csak úgy, mert úgy tartotta kedvük. Mindenki beszélgetett mindenkivel, folyt a sör, néhányan még táncra is perdültek. A pub-oknak van egy különös hangulata. Olyan, ami itthon egy beülős helyen sehol sem található meg. Nem tudom ezt az érzést mihez lehet hasonlítani, de annyira otthonos, barátságos, meleg érzést sugároznak ezek a helyek. Főleg, ha jó idő van, akkor aztán munka után mindenki betér egy sörre, a férfiak meglazított nyakkendőbe, feltűrt ingujjal iszogatják a sört. Az ivás, pub-ba járás itt a szociális élet része, aminek a célja nem a lerészegedés, hanem az önfeledt beszélgetés és lazulás. És a 30 feletti korosztály jellemző; vagánykodós, 16 éves, fél deci sörtől berúgós fiatalokat nem látni. Otthonra is kellenének ilyen helyek, csak nem tudom, hogy mennyire lenne értékelve. A magyarok ivási kultúrája teljesen más. A wikipédián találtam is egy jó leírást: http://hu.wikipedia.org/wiki/Pub  Vagy angolul még több minden olvasható: http://en.wikipedia.org/wiki/Pub Csak ha valakit kicsit jobban érdekelne. Bár ez szerintem csak engem érdekel ennyire! :) 

Nos, ez egy elég részletes beszámoló volt a tegnapi napomról. Ma meg itthon voltam, pihentem, filmet néztem, de egyébként is esett/esik az eső, nem is akartam sehova sem menni.

Ó jaj, már megint…

…eltelt 1 hónap! Még párszor így kezdem a bejegyzésem első mondatát és már megyek is haza! Nos hát, hol is hagytam abba… Elég nehéz az elmúlt 4 hetet összefoglalni és egy lendülettel megírni, de most már muszáj írnom, mert valahol meg kell örökítenem ezeket az eseményeket az utókornak!

Tegnap volt a születésnapom! Arról nem írok, hogy mennyire sajnáltam maga, hogy már 24 éves vagyok! :D Reggel a 3 kislányom már izgatottan várta, hogy végre lejöjjek az emeletről. Egyből a nyakamba ugrottak, szétölelgettek és elénekelték nekem a Happy Birthday dalt. Hát mit is mondjak, eléggé meghatódtam! :) Kaptam egy melegítő palackot, egy sálat, egy tusfürdő-testápoló szettet, meg egy kis extra zsebpénzt. :)  A nap további része elég átlagosan telt, azonban este a csajok szerveztek nekem egy kis meglepetés partit, a helyszín természetesen a Green Dragon Pub volt! :)  Ildivel  és  Maren-nel a házunk előtt találkoztam, mivel egy utcában lakunk. Jöttek a kis csokitortámmal, rajta a meggyújtott gyertyákkal, majd ők is énekeltek nekem! :) Az utca kellős közepén! :)  Elindultunk a Green Dragon-ban és Franzi már lent várt. Sajnos Rebecka nem tudott jönni, mert babysittelt.  Mivel 5 perccel ezelőtt, az utcánkban, a gyertyák elfújásánál elfelejtettem kívánni, na meg a szél is elfújta a felét, azért megismételtük a gyertyagyújtást, de most már kívántam is előtte! :) És akkor egy béna kép rólam és a tortámról, meg még egy az ajándékokról:

 A másik nagyobb esemény, hogy elkezdődött végre a nyelvsulim! Az FCE csoportba kerültem, ez a középfok-középfok feletti szintet jelenti. Azt mondta a tanár, hogy nekem már az eggyel feljebb lévő csoportba  - Advanced- kellene mennem, de lehet, hogy az még nehéz lenne, viszont az FCE szinten meg már túl vagyok, így az meg unalmas lehet. Szóval pont a két szint között vagyok… Végül a beiratkozás napján megbeszéltem vele, hogy inkább maradnék az FCE csoportba, elvégre úgy is itt leszek még egy ideig, van időm megcsinálni az Advanced kurzust is. Meg belegondoltam, hogy nem egy diák az Advanced kurzusról ment  a Proficiency nyelvvizsgára, ami már felsőfok feletti tudást igényel. És sokaknak sikerült letenni! Egyébként a suli neve Heather Walton Language Centre. Elég sok jó véleményt hallottam róla, eddig minden au-pairtől, akivel találkoztam, azt mondta, hogy ez a legjobb suli a környéken.  Hétfőn és szerdán 10-től 11.40-ig van órám, egy idős hölgy a tanárom, a csoportban pedig 10-11-en vagyunk. Elég vegyes a társaság, van spanyol, cseh, német és francia nemzetiségű is. Szeptember 19-én kezdtünk és december közepén fog bejeződni a kurzus. Remélem hasznos lesz, de hát ugye ez csak azon múlik, hogy mennyi energiát fogok belefektetni a tanulásba. És próbálok minél többet, mert ha itt nem tanulok meg normálisan angolul, akkor már sehol máshol nem fogok!

Már lefoglaltam a karácsonyi repjegyem is, december 18-tól január 4-ig leszek Magyarországon. Host-anyámmal épp a naptár felett diskuráltam, hogy akkor ők mikortól vannak szabadságon, mikor mehetek haza, mikor jöjjek vissza. Erre kérdezem tőle, hogy januárban melyik nap kellek először, ő meg olyan 15-16-a körül nézgelődött! Szóval ki lehetett volna még húzni a szabadságom, de hogy őszinte legyek, nem láttam annak értelmét, hogy majd egy hónapot otthon legyek. Egyébként augusztus vége óta már elkezdődött a karácsonyi-láz, mindenhol karácsonyi ajándékcsomagok, a képeslap üzletekben már a kínálat fele Merry Christmas kártya, díszek, ajándékötletek, csokimikulások mindenfelé. Szerencsére még nem kezdték el feldíszíteni a házakat és bevásárlóközpontokat, de van egy olyan érzésem, hogy 2-3 héten belül ennek is eljön az ideje. A Clinton Cards-ban (képeslap üzlet) láttam az első jelét a karácsonyi készülődésnek. Rengetegen voltak az üzletben, mivel nekem meg évfordulós képeslapot kellett vennem, ezért muszáj volt bemennem. Na nem mintha nehezemre esett volna, mert normál esetben képes vagyok itt fél órát is elnézelődni! :) Teljesen ledöbbenve láttam, hogy bizony már a fél üzlet karácsonyi képeslapokkal van tele és már már mindenki bőszen válogat közülük! Persze muszáj volt megnéznem nekem is, hogy mégis milyeneket lehet kapni, majd pár perc múlva az évfordulós képeslap mellett már ott virított a kezemben egy angyalos és három darab fenyőfás kártya  is! Épp álltam be a sorba, amikor hirtelen észbe kaptam, hogy normálisan vagyok én, hogy augusztus utolsó hetében karácsonyi képeslapokat vásárolok?! Majd szépen visszapakoltam mindent és elsunnyogtam csendben, mielőtt meglincselt volna a többi vásárló meg az eladók, hogy ünneprontó vagyok! 

Host-családommal amúgy változatlanul nem történt semmi, ugyan úgy imádom őket, mint eddig! :) Elvagyunk, most már az unalmas hétköznapokat éljük, mindenki csinálja a saját kis dolgát, és mindenki elégedett mindenkivel. De ez így jó.

Most már lassan közeledik a hideg, egyre kevesebbszer van napsütés, de azért még mindig 15-20 fok között van a hőmérséklet nappal. Estére eléggé lehűl a levegő, és persze fél 8-kor már sötét van. Eső amúgy nincs több (egyelőre), mint nálunk, inkább kisebb futó záporok jönnek, de komolyabb esőzések még nem jellemzőek.

Augusztusban, szeptemberben elég sok au-pair érkezett Lymm-be. Volt, akit már az érkezése napján elhoztak hozzánk, mert tudták a host-szülők, hogy minden újonnan érkezettnek segítek, elmondanom nekik a lényegesebb dolgokat, amit tudniuk kell a környékről, a nyelvsuliról, kapnak buszmenetrendet és meghívom őket a Green Dragon-ba. :) Az első hetek elég nehezek tudnak lenni, ha nem ismer senkit az ember. A Green Dragon Pub-ról jut eszembe! Host-apám mindig mondja nekem, hogy a Green Dragon-t lassan át kell nevezni és esetleg lehetne: Ildi’s Pub (Ildi pub-ja), vagy Ildi’s favourite place (Ildi kedvenc helye) az új neve. :) De persze ennek tökre örülnek, hogy ha eljárkálok, mert tudják, hogy jól érzem magam. Mármint nem az alkoholtól érzem jól magam, mert egy üveg gyömbér sör még senkinek sem ártott meg, hanem társaságban vagyok, beszélgetek, ismerkedem, lazítok.  Így mindig mondják a host-szüleim, hogy most már local (helyi/helybéli) vagyok, mivel már van kedvenc helyem Lymm-ben! :) Na de most már hivatalosan is az vagyok, ugyanis a pár héttel ezelőtt, Ildivel szokás szerint a Green Dragon felé vettük az irányt. Mielőtt bármit kértünk volna az egyik csapostól (ráadásul a tulaj volt az, mert pont beállt a pult mögé besegíteni), ő megelőzött minket és csak annyit mondott: Jó estét hölgyeim! A szokásos gyömbérsört adhatom? Mi meg nevetve kérdeztük tőle, hogy amikor már a pultos automatikus tudja, hogy mit kérünk inni, akkor az már azt jelenti, hogy helyinek számítunk? Ő meg mondta, hogy igen, most már hivatalosan is helybéliek vagyunk! :) Szóval Lymm-ben kezdenek befogadni. :) Persze tudom, hogy ha még éveket élnék itt, akkor sem fognak, mert az angolok nem engedik magukhoz közel az idegeneket, de már legalább érdeklődnek, hogy mégis ki vagyok és mit keresek itt. 5 hónap után. De meg van ennek a maga szépsége, hogy mindenki bájos, mindenki elbeszélget veled az időjárásról, de itt meghúzzák a határt és többet nem akarnak magukból mutatni. 

Majdnem elfelejtettem leírni a következő kis történetet! Múlt héten nagy esemény történt, ugyanis egyik éjszaka itt járt a házban a fogtündér! :) Az egyik kislányomnak kiesett elöl a foga, és lefekvés előtt becsületesen berakta a párnája alá a kis fogacskáját, majd gyorsan elaludt, mert tudta, hogy a fogtündér csak akkor hagy itt éjszaka egy kis pénzt a fogért cserébe, ha jó kislány lesz, és nem kíváncsiskodik. Reggel aztán volt nagy öröm, mivel nem csak egy érmét hagyott itt a tündér, hanem még a lepedőt is teleszórta csillámporral! :)
És itt az aranyos rész  véget is ért, mivel szomorúan konstatáltam, hogy a fogtündér nem szeretheti az au-paireket, mert a csillámport csak hosszas küzdelem után lehet kiporszívózni az ágyból és a szőnyegből… Egyébként engem is meglátogatott a fogtündér, de hozzám a gonosz verziója jött el, mivel lepattant egy picike zománc az első fogamról, így el kellett mennem a fogorvoshoz, majd ezért az icike-picike darab tömésért elkértek 99 fontot (átszámolva 30.000 forint)! Szóval üzenem a fogtündérnek: ha legközelebb erre jársz, akkor le leszel csapva!

Nos hát, ennyi történt az elmúlt 1 hónapban. Remélem azért kitartanak mellettem a blogom olvasói és továbbra is lelkesen várjátok a következő bejegyzésem! :)

Fantáziadús cím helye...

Már 1 hónapja nem írtam a blogomba. Ami azért durva, mert észre sem vettem, hogy már ennyi nap eltelt, olyan, mintha 2 héttel ezelőtt lettem volna Blackpoolban.

Nos, hol is kezdjem… A lányaim nyári szünete még nagyban tart, de már csak a jövőhét van hátra és szeptember 5-től kezdődik nekik a suli. Végre minden visszaáll a normális rendbe! Egyébként nem annyira megterhelő, mint azt előre gondoltam, annyival nehezebb, hogy napközben nincs egy perc szabadidőm sem, viszont sokkal jobban elvagyunk. Most már nem csak az a lány vagyok nekik, aki reggel 1 óra alatt előkészíti őket a suliba, majd délután velük tölt 2-3 órát. Szinte minden napra szervezek programokat, legtöbbször bemegyünk Lymm központjába, körbejárjuk a tavat, fagyizunk, majd hazajövünk busszal. A buszozásért mindig külön könyörögnek, mert nagy élmény számukra, ugyanis mindig kocsival viszik őket. Minden nap megkapom tőlük, hogy én vagyok a legjobb au-pair a világon, és nem akarják, hogy hazamenjek! :) Persze ezt főleg fagyizás és buszozás után mondogatják! :) Az ikrek nagyon sokat változtak a nyári szünet alatt, egyre komolyabban viselkednek, sokkal felnőttesebbek lettek (már amennyire az 5 évesekre ezt lehet mondani), és persze hétről hétre növik ki a ruhákat és a cipőket. A legjobb, hogy nagyon tisztelnek és szeretnek, rengeteg szeretetet kapok most már mind a 3 lánytól. Azt hiszem jót tett a nyári szünet nekik is és nekem is, jobban megismertük egymást.
Közben, amikor otthon voltam Magyarországon, a barátomból immáron a vőlegényem lett, persze a lányok rögtön könyörögni kezdtek nekem és a szülőknek is, hogy hadd lehessenek koszorúslányok az esküvőmön! Majd megszakadt a szívem, hiszen igent nem mondhattam nekik, mert nem akartam félrevezetni őket, de nemet sem tudtam mondani, mert láttam azt az őszinte csillogást a szemükben, hogy ők tényleg ezt szeretnék. Végül a szülők törték meg a kínos csendet és kimentettek azzal, hogy Ildinek talán más tervei vannak, talán nem szeretne nagy esküvőt, csak pár embert meghívni. Így a lányok csak egy kicsit voltak szomorúak, de túltették magukat a dolgon. Viszont a lánykérés részleteit minden nap el kell mesélnem neki, hogy hogyan történt percről percre! :) 

Egyébként meg 4 hónapja vagyok már itt, eltelt az egyharmada a kis au-pair életemnek. 

Kijött meglátogatni a barátom, és nagyon bejött neki Anglia. Végre megismerkedett a host-családommal is, amit már nagyon vártam, mert így már arcokhoz is tudja kötni a sztorijaim. 12-én, péntek este érkezett, mivel csak 3 teljes napom volt megmutatni neki a főbb látványosságokat és kedvenc helyeim, ezért nem sokat pihentünk. Szombaton korán keltünk, Chesterben kezdtük a napot, pár óra után átmentünk Liverpoolba, majd olyan este 9 körül hazaestünk. Vasárnap csak Manchesterben voltunk, ez volt a leglazább nap, nem kellett nagyon rohannunk. Este pedig egy kis borozgatás volt a program a Green Dragon-ban. Hétfőn egy olyan helyre mentünk, ami számomra is új volt, ez pedig Llandudno volt. 1,5 óra vonattal és már Wales-ben is voltunk. Gyönyörű félsziget, mindenképpen érdemes megnézni! http://en.wikipedia.org/wiki/Llandudno

És akkor következzen néhány kép, leginkább Llandudno-ról, hiszen a többi városról már raktam fel fotókat:

Kilátás a Great Orme-ról. Alattunk Llandudno.

Másik oldalon a kilátás.

Végre van sziklánülős-láblógatós fotóm! :)

Great Orme a háttérben. Ennek a tetejére másztunk fel, kb. fél napos túra, mivel elég messzire benyúlik a tengerbe.

Végre van mókusos fotóm! :)

16-án, kedden, repültünk haza, majd vasárnap már jöttem is vissza. Az otthoni dolgokról nem szeretnék írni, hiszen nem arról szól a blogom, legyen annyi elég, hogy nagyon jó volt!  :)

Szeptember közepétől végre nekem is kezdődik a nyelviskola, jövőhéten fogok találkozni a suli vezetőjével, aki majd elmesél mindent a tanfolyamról meg a vizsgáról, meg megnézi, hogy melyik csoportba kerüljek. Bár ma vagy 10 percet beszéltem vele telefonon, szóval abból azért bőven fel tudta mérni a tudásom, de nagyon ragaszkodott hozzá, hogy személyesen is találkozzunk.

Elég sok sztorim van a lányokkal kapcsolatban, az aktuális kedvencem le is írom. Szóval M.-mel (az ikerek közül az egyik) épp nézegettük az őszi Next ruhakatalógust (olyan, mint nálunk a Quelle). Minden oldalnál megbeszéltük, hogy kinek mi tetszik, mit szeretnénk, mi a kedvencünk. Majd az egyik oldalnál M. megállt és mondta, hogy most szeretne velem beszélgetni erről a ruháról. A képen a modell egy fekete kisestélyit viselt, fekete kistáskával és szürke magas sarkú volt rajta. Szóval az 5 éves M. teljesen komolyan elkezdte nekem mondani: Tudod Ildi, nekem nem annyira tetszik ez az outfit. A ruha egész jó, szeretem, de egy fekete ruhához nem vehetsz fel szürke cipőt. Valamint a másik gond az, hogy a cipő színének és táska színének mindig meg kell egyezni, ugyanis csak akkor lehetsz elegáns. De ha a ruhád, a táskád, és a cipőd is fekte, akkor fel kell dobnod valami színes kiegészítővel, például egy piros kitűzővel, különben nagyon unalmas lenne a kinézeted. Hát ezek után úgy kellett az államat összekaparni a földről, annyira meglepődtem! Én kb. 16 éves koromban jöttem rá, hogy a cipő és a táska színe lehetőleg ugyan az legyen, ő meg már 5 évesen megmondja a tutit! Néha teljesen elképedek, hogy miket észre nem vesznek a lányok. Az itteni gyerekek teljesen mások mint a magyar gyerekek. A másik kedvenc történetem, szintén M.-mel volt. Kb. 1 hónappal ezelőtt a szobámban filmet néztünk. Magyarul, a Büszkeség és balítélet BBC-s változatát. M. semmit nem értett belőle, de fordítottam neki a lényeges történéseket, így az első 2 részt együtt néztük. Azon már nem is csodálkozom, hogy észrevette, hogy a főszereplő színész, Colin Firth, a Nanny McPhee filmben is játszott. Én persze erősködtem, hogy tuti nem ő az, én láttam a Nanny McPhee-t és ő nem volt benne. M. persze mondta, hogy ő is látta, de már nagyon régen, és tuti ő az. Gondolom nem kell mondanom, hogy neki volt igaza… Host-anyámtól később megkérdeztem, hogy mikor látták a Nanny McPhee-t, és ő azt mondta, hogy még hónapokkal ezelőtt, olyan Karácsony tájékán. De nem ez a történet lényege! Szóval néztük a filmet, majd M. megállította, és megkérdezte tőlem, hogy nekem van-e férjem. Mondtam neki, hogy nincs, de barátom van. Erre M. folytatta, hogy rendben van, hogy csak barátom van, de miért nem vett még el feleségül, ha szeret. Magamban gondoltam, hogy jókat kérdezel, ezen már én is gondolkodtam… Mondtam neki, hogy ez nem olyan egyszerű, van, akinek több idő kell, hogy rászánja magát a házasságra, de remélem, hogy a barátom majd egyszer megkéri a kezem. Erre M. halálosan komolyan mondta: Ildi, szerintem amikor a barátod meglát majd a reptéren, én biztos vagyok benne, hogy meg fogja kérdezni tőled, hogy lennél-e a felesége. Én ezt érzem, és ne aggódj emiatt. Majd a laptopom felé fordult, elindította a filmet, és nézte tovább, mintha misem történt volna. M.-nek nem volt igaza, mert 6 napot tévedett, ugyanis augusztus 12-én vártam a manchesteri reptéren a barátomra, de 17-én kérte meg a kezem. Viszont 4 évet vártam erre, és lehet, hogy M.-nek csak pont szerencséje volt a lánykéréssel kapcsolatban, viszont én teljesen ledöbbentem 1.) hogyan lehetséges, hogy egy 5 évessel ilyenekről beszélgetek? 2.) hogyan tud ilyeneket kérdezni? 3.) honnan tudta, hogy én ezt szeretném?  

 Érdekes dolgok ezek. Az biztos, hogy ezt a 3 lányt soha nem fogom elfelejteni, mert valahol ők az én lányaim is.