Chester Zoo

Mivel napok óta tombolt a kánikula (igen, már múlt időben, mert ma 20 fok van és esik), úgy gondoltam, hogy most muszáj elmennem a chesteri állatkertbe, mert szakadó esőben biztos, hogy nem tudnám élvezni. Pénteken egyébként megdőlt a száz éves melegrekord is.
Szombaton kora reggel indultam Lymm-ből, busszal elmentem Warringtonig, majd egy 25 perces vonatút után már Chesterben is voltam. Az állomás olyan 20 perc gyaloglásra van a központtól, de most már okosabb voltam, mint az előző két alkalommal, amikor itt jártam, mert megnéztem előtte a neten, hogy hogyan lehetne ezt az utat lerövidíteni és lám: 4 percenként ingyenes buszjárat közlekedik az állomás és a főutca között!
Szóval Chesterben, a katedrális mellett, megvettem a reggelimet, ami egy szendvics volt, meg egy doboz málna. A málnát meg is ettem az Állatkert bejárata előtt, mivel majdnem 1 órát álltam sorba. Szerintem aznap fél Anglia úgy gondolta, hogy állatkertbe megy, méghozzá ide! Szóval a reggeli beszerzése után átsétáltam a buszállomásra, és megkerestem a Liverpoolba menő buszt, aminek az egyik állomása a Chester Zoo. Persze a megállóba egy magyar pár beszélgetett mellettem, ők is az Állatkertbe mentek. Nem voltam beszédes hangulatomban, így nem álltam eléjük, hogy hahóó, én is magyar vagyok! 10 perc múlva már ott is álltam az Állatkert főbejárata előtt, meg még rajtam kívül kb. 300 leendő lelkes látogató is! Mindezt persze a tűző napon, egy darab felhőcske nem volt az égen, a levegő meg sem mozdult, körülöttem hisztizős kisgyerekek, a mögöttem lévő anyuka vagy háromszor rátolta a babakocsit a lábamra, de úgy voltam vele, hogy most már semmi nem tántoríthat el, akkor is bemegyek, ha fél napot kell itt állnom! Mint már említettem a fél napból szerencsére csak 1 óra lett. Hurrá. Egyébként egyedül voltam, mert úgy döntöttem, hogy az állatkert olyan hely, ahol én magam szeretném megszabni, hogy melyik állatnál mennyi időt töltök el és mennyire akarom az ismertető táblákat olvasgatni. Meg dolgoztam is diákként pár hónapot a Budapesti Állatkertbe, szóval az állatkert látogatás számomra mindig kicsit személyes élmény, nem akartam egy úgy-ahogy megismert au-pair társammal menni.
Megvettem a jegyet,  Ł14.50 volt. Igen, bevallom, hogy nem a Ł16-os támogató jegyet vettem meg, amivel hozzájárulhattam volna, hogy az oroszlánok egy fél csirkével többet kapjanak ebédre. Szóval a pénztárnál csendben kértem egy alap jegyet, szerencsére ehhez is járt egy térkép, ezért úgy döntöttem, hogy keresek egy padot, ahol elfogyaszthatom a reggelim és áttanulmányozhatom, hogy milyenen útvonalon fogok végig haladni. 

Ilyen kisvonaton lehetett körbemenni az Állatkertben. A látványba eléggé berongált a sín, mivel mindenhol ott volt.

 

Chesterben még nem haltak ki a dinoszauruszok!!!!
(na jó, csak dínó kiállítás volt...)

T-Rex is menőn volt megcsinálva, felágaskodott, majd letette az első lábait, forgatta a fejét meg nyitogatta a száját. És persze ez üvöltött a leghangosabban.

Egy kibelezett dínó.

 Kb. 4 órát töltöttem az Állatkertben, majd visszabuszoztam Chesterbe. Örömmel konstatáltam, hogy a Budapesti Állatkert sokkal szebb és több érdekesebb állat is van! És sokkal vadregényesebb is! Itt inkább a mennyiségre törekedtek, mint a minőségre. Elég kopár az egész, egyhangú, sok a beton, az igaz, hogy nagyobb a területe, de emiatt az útvonalak kissé bejárhatatlanok, sokszor eltévedtem, és voltak olyan részek, amik teljesen kiestek (volna), mert elég eldugott útvonalon voltak.

Chesterben még elvoltam 2 órát, uzsonnáztam a Katedrális parkjában, egy mókus hősiesen próbált a szendvicsemből kunyerálni, de végül nem kapott, mert nem mert közel jönni, csak 4-5 méterről szemezett velem. 

Kicsivel 6 után indultam haza, már elég fáradt voltam, hosszú volt a nap, meg kicsit elegem volt már a nagy tömegből. Chesterben is rengetegen voltak, mondjuk hazafelé, a vonaton is, de mindegy. 

Warringtonba lekéstem a buszom, vagyis nem is siettem nagyon, szóval volt még 40 percem a következő buszig. Beültem egy pub-ba, kértem egy gyömbér sört, és csak úgy nézelődtem és hallgattam a zenét. A pub kertjében 4 skót bácsika zenélt, tradicionális skót zenét játszottak, csak úgy, mert úgy tartotta kedvük. Mindenki beszélgetett mindenkivel, folyt a sör, néhányan még táncra is perdültek. A pub-oknak van egy különös hangulata. Olyan, ami itthon egy beülős helyen sehol sem található meg. Nem tudom ezt az érzést mihez lehet hasonlítani, de annyira otthonos, barátságos, meleg érzést sugároznak ezek a helyek. Főleg, ha jó idő van, akkor aztán munka után mindenki betér egy sörre, a férfiak meglazított nyakkendőbe, feltűrt ingujjal iszogatják a sört. Az ivás, pub-ba járás itt a szociális élet része, aminek a célja nem a lerészegedés, hanem az önfeledt beszélgetés és lazulás. És a 30 feletti korosztály jellemző; vagánykodós, 16 éves, fél deci sörtől berúgós fiatalokat nem látni. Otthonra is kellenének ilyen helyek, csak nem tudom, hogy mennyire lenne értékelve. A magyarok ivási kultúrája teljesen más. A wikipédián találtam is egy jó leírást: http://hu.wikipedia.org/wiki/Pub  Vagy angolul még több minden olvasható: http://en.wikipedia.org/wiki/Pub Csak ha valakit kicsit jobban érdekelne. Bár ez szerintem csak engem érdekel ennyire! :) 

Nos, ez egy elég részletes beszámoló volt a tegnapi napomról. Ma meg itthon voltam, pihentem, filmet néztem, de egyébként is esett/esik az eső, nem is akartam sehova sem menni.