Az elmúlt 3 hét röviden összefoglalva

Olyan nehéz címet adni a bejegyzéseimnek, mindig perceket agyalok rajta...

Kicsit háttérbe szorultak a mindennapjaimról szóló bejegyzések, szóval most lássuk, hogyan látom magam, így 2 hónap után! Igen, bizony már több mint 2 hónapja vagyok itt! :) 3 hét és túl vagyok a negyedén. A helyzet viszont változatlan. Továbbra sem találtam semmi hibát a host-családomban, minden nagyon jó, jól érzem magam még mindig, tehát akkor be is fejezném az eheti  bejegyzésem! :) Na jó, folytatom.

Valahol ott hagytam abba, hogy a család visszajött a floridai nyaralásból. Amit nagyon élveztek … a kislányok. Host-apukám szerint 3 gyerekkel rémálom a nyaralás (persze mindezt humorral mondta, egyébként imádja a lányokat, csak nekem akarta jelezni, hogy használjak ki minden pillanatot, amíg még lehet :)), rengeteg sírás volt, fáradtak voltak minden nap, és ugye semmi városnézés, kirándulás, szigorúan csak Disney World. Csináltak vagy 200 fotót, abból 150-en a lányok épp Mickey Mouse-sal, Hófehérkével, Hamupipőkével vagy Giling Galanggal pózolnak, a többi 49-en medencés képek voltak, és 1 volt, ami a szülőkről készült. Szóval hazaértek, a lányok a nyakamba ugrottak és csak meséltek, meséltek… A szülők persze mondták nekem, hogy ma szabadnapom van, azonban ahogy leültek, úgy rögtön el is aludtak. Ott maradtam a lányokkal, persze hiába kérdezgettem, hogy fáradtak-e, nem nagyon akartak aludni. Végül több óra csendben játszás után kérték, hogy olvassak nekik mesét a szobámban, így felmentünk hozzám, mindenki elhelyezkedett az ágyamban és a 3. könyv után F. végre elaludt. Na, már csak M. és R. volt hátra. M. kérte, hogy menjünk le a szobájukba (az ikrek egy szobában alszanak), ott folytassuk a mesét. Lementünk, pár perc múlva már M. is aludt. Hurrá! Host-anyukám a földszinten, a nappaliban alszik, host-apukám a hálószobában, F. az én szobámban, M. a saját szobájában, végül R. velem maradt, így csöndben olvastunk a vendégszobában, mivel már csak ez az egy szabad szoba volt! :) Mikor a szülők felébredtek, elképesztően hálásak voltak, hogy vigyáztam a lányokra és még sikerült is elaltatnom őket. Meg persze azért is, hogy figyeltem rá, hogy ne kezdjenek el zajongani és veszekedni egymással.

A következő hétvégén au-pair találkozó volt a Lyme Park-ban. Itt forgatták egyébként a Büszkeség és Balítélet-et (és persze aki ennél többre kíváncsi: http://en.wikipedia.org/wiki/Lyme_Park) Nagyon szép helyen van, ráadásul volt egy domb tetejéről rálátni egész Manchesterre. Beszúrok néhány képet, mind a parkban készült: 

 

Múlt hétvégén itthon voltam, vagyis bementem Warringtonba, de nem történt semmi különös, csak a szokásos nézelődés, vásárolgatás. Elkezdődtek a nagy leárazások, ezen felbuzdulva tegnap bementem Manchesterbe, hogy hátha találok valami kihagyhatatlan ajánlatot, de még semmi nem fogott meg igazán. Meg állítólag ezek az árak még lejjebb fognak menni, amikor elkezdődik a nyári szünet, tehát 1 hónap múlva.

Állandóan találkozom új emberekkel, és végre valaki azt mondta nekem, idézem: „bárcsak tudnék olyan folyékonyan, helyesen beszélni pár hónap múlva, mint ahogy Te!” Hát mit ne mondjak, büszke voltam magamra nagyon, de azt azért elmondom, hogy egy olyan au-pair lányka mondta, aki kb. alapszinten beszél és csak egy igeidőt ismer. De akkor is jól esett! :) Ettől függetlenül 2 órát beszélgettem vele angolul, szóval azért megértettük egymást. 90%-ban én beszéltem, de gyakorlásnak ez is hasznos. 

Ami még nagy esemény, hogy már lassan 1 hónapja járok pilates órára. Oké, ez csak eddig  4 alkalmat jelent, de ez nálam már nagy szó, hogy még mindig nem hagytam abba! :) Szerdánként 1 óra pilates, csütörtökön 1 óra futás. Otthon persze évek óta nem tudtam rávenni magam, hogy futni menjek, itt pedig megvettem a futóruhám - mindegyik része ilyen speckó nedvszívó, lélegző anyagból van-  így már tényleg ciki lett volna, ha nem kezdem el használni is őket. Főleg bennem van a tudat, hogy host-apukám 2 hónappal ezelőtt lefutotta a London Maraton-t és mondtam is neki, hogy nyugodtan noszogasson, ha valami indokra hivatkozva nem akarok futni. Főleg, ha látja rajtam, hogy csak átlátszó kifogásokat próbálok keresni! :) A pilates jól megy, bár nagyon nehéz, nem olyan kíméletes az oktató, mint amilyen otthon volt! :) Meg sok benne a szöveg, mert ugye ez a mozgásforma nem csak a testet formálja, hanem a tudatot is.

Egyébként az otthoniaknak info, hogy augusztus 16-tól 21-ig otthon leszek! :) Összesen 10 szabad napot kértem (ami akkor is szabad lenne, ha nem kértem volna, mivel host-családom Spanyolországba megy), mert 4 napot még itt maradok, mivel jön ki a barátom megnézni, hogy mégis miért érzem én itt ennyire jól magam! :) Majd 16-án együtt repülünk vissza Magyarországra és mire elkezdeném élvezni az otthoni létet, már indulhatok is vissza. 

Miközben írom a bejegyzést, a gyerekek épp a kertben pancsolnak, reggel fel lett állítva nekik a medence. Ráadásul nem is langyos vizet öntöttek bele, hanem a kerti slagból engedték a vizet, ami jéghideg. Én még mindig hosszúnadrágban, zokniban és pulóverben vagyok… Tipikusan olyan idő van, mint amikor a Balatonon vagyunk és reggel, kinézve az ablakon, 100%-ra megállapítjuk, hogy ma esélytelen lesz a strandolás, és inkább elmegyünk kirándulni, túrázni valahova.