Leendő au-paireknek II. Folytatás - A host-család, avagy mi alapján válasszunk.

Akkor lássuk a folytatást…

Az alábbi bejegyzés elsősorban az én igényeimet tükrözik, lehet, hogy valaki teljesen jól el van 6 gyerekkel és teljesen megfelel számára a közös fürdőszoba is. Nekem viszont ezek olyanok, amik ahhoz kellenek, hogy az én kis komfort érzetem maximálisan kielégüljön és ne érezzem magam rosszul.  Lenti pontokban megtalálhatod, hogy én miket vettem figyelembe, amikor családot kerestem.

- gyerekek száma: hogy őszinte legyek én olyan családba szerettem volna menni, ahol maximum 2 gyerek van. Ettől függetlenül mégis itt vagyok 3 kislánnyal és ahogy már többször is írtam, ha ezer évig kerestem volna családot, szerintem akkor sem találtam volna jobbat. Igazából én az 1 gyerekes családokat kizártam, azon az alapon, hogy bár 1 gyerek mégis csak 1, de talán több rá az esély, hogy  el van kényeztetve és hisztis lesz. És mivel nem tud senkivel sem játszani tesó hiányában, így te leszel rákényszerülve, hogy mindig szórakoztasd. Szerintem a 2-3 gyerekes család az optimális egy au-pair számára. Tudnak játszani egymással, ha nem túl nagy a korkülönbség, és a nagyobb gyerek általában szeret a kicsivel/kicsivel foglalkozni, így lesz egy kis segítőd is. 3-nál több már nagyon nagy odafigyelést igényel és nagyobb a káosz is. Nekem előtte soha nem volt tapasztalatom gyerekkel, sőt, messziről kerültem őket, és sokat agyaltam rajta, hogy 3 gyerekkel hogyan fogok boldogulni. Igazából semmi problémám nincs, soha nem gondoltam még arra, hogy bárcsak kevesebben lennének! :)
Nálam ugye úgy néz ki a helyzet, hogy R. 7 éves, M. és F. 5 évesek. Az ikrek együtt játszanak, nem is igénylik az én jelenlétem, R. pedig, ha velük van, akkor vagy iskolásat játszanak, vagy bevásárlósdit, stb.  a lényeg, hogy ilyenkor R. a felnőtt a játékban. :) Ha pedig nem az ikrekkel van, akkor kint az utcán játszik a szomszéd gyerekekkel. És például reggelente nagyon szeret nekem besegíteni, ha kicsit elcsúszunk az idővel. Ilyenkor megfésüli a kicsik haját, megkeresi a cipőjüket, tehát ilyen kis dolgokban szeret részt venni. 

- gyerekek kora: ezt az előző pontnál már írtam a korról is. Nálam alapfeltétel volt, hogy 3 évnél kisebb gyerek ne legyen és 8-9 évnél idősebb sem. Mivel babákkal abszolút nincs semmi tapasztalatom és valahogy nem is éreztem, hogy most kellene ezt az élményt átélnem, ezért kizártam a babás családok. Meg ugye az angolom sem fejlődne ilyen rohamosan, ha egész nap csak gügyögést hallanék. A felső határt pedig azért adtam meg, mert egy tini gyerekkel nagyon kemény lehet, főleg úgy, hogy ők már tisztában vannak vele, hogy egy au-pair mégiscsak egy au-pair, nem kell rá mindig hallgatni. Persze ugyan úgy ki lehet fogni egy 4 évest is, aki épp a dackorszak közepét éli. 

- fiú, lány, vegyes: hát, ez is fix volt nekem, csak lányos családhoz akartam menni! :) Ez persze egyénfüggő, hogy kinek melyik jön be. Javaslom, hogy nézz körbe az ismerőseid között, ahol gyerek van és próbáld ki magad, hogy a fiúkkal jössz ki jobban vagy a lányokkal. Vagy az is jó, ha elmész a játszótérre, üldögélsz 1-2 órát, és meglátod majd, hogy melyik nem lesz számodra a szimpatikusabb. Hogy őszinte legyek én azért nem akartam fiúkhoz menni, mert nőként nekem nehezebb a kisfiúkkal kommunikálni. Például itt a lányok mindig bújnak, ölelgetnek, szelíden játszanak, és élnek-halnak a csillogós dolgokért és a sminkekért. Nagyon nem akartam egy vad kisfiút, aki mindig bunyózik , durván viselkedik és a tankokról kell vele beszélgetnem. Persze lányban is előfordul az ilyen, de nyilván kisebb az esély. Hűha, most, hogy ezt leírtam, szerintem a sors jól meg fog büntetni és tuti fiam lesz majd! :D Úgy vagyok vele, hogy most még választhattam, hát éltem a lehetőséggel! :) 

- hely: ahol lakni fogsz. Sok au-pair előre eldönti, hogy ő csak Londonba hajlandó menni. Szerintem ez elég nagy hiba. Én azt javaslom, ne zárj ki lakhely alapján egy családot sem. Én sem gondoltam volna soha, hogy egy pici városban fogok lakni, de szerintem jobban is jártam, hogy ide jöttem. Manchester 40 perc, Warrington 20 perc, Liverpool 1,5 óra busszal. Tökéletesen megfelel. Először is a nagyvárosok nagyon drágák, és mivel a szádba van minden, ezért nem tudod majd megállni, hogy ne költsd a pénzed. Én, ha bemegyek valamelyik nagyvárosba, akkor mindig hatalmas szatyrokkal térek haza, mert egyszerűen muszáj vásárolnom, ha 2-3Ł-ért már iszonyú jó cuccokat lehet kapni. Persze lehet, hogy ez csak számomra probléma, de ha pl. Londoban élnék vagy Manchester központjában, akkor tuti hétköznap is eljárogatnék vásárolni.
Mielőtt döntesz család ügyben, érdemes a Google Maps-en megnézni, hogy mik  a közeli nagyvárosok, valamint a buszokat is előre meglesni. Például mielőtt ide jöttem, beírtam a Google-be, hogy Lymm Altrincham bus timetable (Altrincham-ből megy a villamos Manchesterbe). Na, akkor láttam, hogy hiába fogok egy picike városkában lakni 30 percenként lesz buszom és itt áll meg az utca végén. Vagyis igazából 10 percenként van, csak ahhoz be kellene mennem a központba, ami 15 perc séta a háztól. Ha nagyon kiesik a ház, akkor sajnos felejtsd el a családot, kivéve, ha van jogsid és kapsz kocsit is. Sok au-pair azért kényszerül elhagyni a családját, mert nem tud semerre sem menni hétvégente, ugyanis errefelé sok a „farm” jellegű ház, ami azt jelenti, hogy a legközelebb szomszéd kb. 1 km-re van tőled és a busz is ehhez mérten jár. Sok helyen pl. vasárnap nincs is busz. 

- fürdőszoba, hálószoba: mindenképpen kérj fotót a leendő hálószobáról még mielőtt véglegesen döntenél. Sok mindent elárul a családról, és ebből lehet némi benyomásod, hogy hogyan fognak majd kezelni téged. Ha egy szedett-vedett szobába akarnak berakni, akkor menekülj! Itt nem jellemző a sok bútor és a mindenféle porfogó (gyertya tartó, mécsesesek, kerámia kutya, vázák,…), a lényeg, hogy lásd, hogy foglalkoznak azzal, hogy jó helyed legyen. A fürdőszobával kapcsolatosan én nagyon javaslom a saját fürdőt! Az rendben van, hogy otthon, a szüleiddel, vagy a barátoddal megosztjátok a fürdőszobát, itt viszont idegenekkel kell együtt élned majd. Én még abba sem mennék bele, hogy a gyerekkel közös fürdőnk legyen. Mégis csak gyerekek, szóval mindenről tudni akarnak majd, hogy éppen mit csinálsz, amikor magadra zárod az ajtót. És persze az sem valami jó, ha várnod kell, amíg az 1 órás esti pancsikolással végeznek, te meg mennél valahova, és emiatt késed le a buszod. És persze azt már nem is mondom, hogy semmit sem hagyhatsz a fürdőben, mivel mindent ki fognak majd próbálni, akkor is, ha meg van nekik mondva, hogy nem szabad. 

- klasszikus családmodell vagy egyedülálló szülő: Mivel nekem van host-anyukám és host-apukám, ezért a másik oldalról csak hallomásból vannak benyomásaim. És általában az au-pairek negatív véleménnyel vannak. Állítólag nehezebb, mivel a szülőnek egyedül kell eltartania a családot, ezért 9-től 6-ig dolgozik, mindent neked kell intézned, többet kell este is vigyázni a gyerekekre, mert épp céges vacsi, randi, stb. van. És a gyerekek is frusztráltabbak, mert őket is megviseli, hogy egy idegen ember próbálja nevelni őket és az sem mindegy, hogy éppen hol tart a válás, mekkora a feszültség a szülők között.  

- a család nemzetisége:  szerintem elsőre érdemes klasszikus angol családhoz menni, és majd ha 1 év után úgy döntesz, hogy maradsz és ennél többre vágysz, akkor kereshetsz néger, kínai, indiai, stb. családot. Elsőre pont elég megszokni az új környezetet és a szokásokat (amik nem sokban térnek el a mieinktől), nem kell rögtön tetézni azzal, hogy meg kell tanulnod az országra jellemző viselkedést, de emellett még külön, a családra jellemzőt is. És sokszor ezek a családok megtartják az otthonról hozott szokásokat/hagyományokat, ami nem biztos, hogy neked be fog jönni. De lehet, hogy igen! :) 

- óraszám, avagy hány órát kell dolgoznod: Ebben mindenképpen egyezzetek meg előre a családdal. Nem mindegy, hogy heti 25 órát vagy 45 órát dolgozol. És persze a fizetésed is ehhez viszonyítsd. Nekem pl. úgy van, hogy reggel 1 órát vagyok a gyerekkel 7.30-tól 8.30-ig (reggelizés, öltözés, elviszem őket a suliba, ami itt van 10 percre), 9-től 3-ig takarítás, vasalás (kb. 1-1,5 óra naponta és nem esik nehezemre), 3-kor elsétálok értük, 3.30-ra hazaérünk (elég lassúak hazafelé…) és 6-ig velük vagyok. De 5-kor már vacsizunk és a szülők is itthon vannak, tehát már nincs semmi dolgom. Tehát napi 4-5 órát töltök aktívan a gyerekekkel és takarítással együttvéve. Szerda, szombat, vasárnap szabad nap. Esti gyerekfelügyelés a 2 hónap alatt egyszer fordult elő. Mindezért kapok 85Ł-ot hetente. Mindenképpen kérd meg a családot, hogy írják össze neked, hogy heti hány órát kell dolgoznod és mik lesznek a feladataid. Például a főzés nagyon sok időt elvesz, nekem szerencsére  nem kell főznöm. Annyi nem elég, ha azt írják, hogy a lakás tisztán tartása! Lehet, hogy ők a garázst is ide értik, ahol már 1 éve nem volt takarítva! Hivatalosan neked csak a gyerekek körül teendőket kellene ellátnod, de sok család ezt nem veszi figyelembe. 

- fizu: ez változó, 60-100Ł között van általában a heti zsebpénz. 80Ł az átlag. Ez, ahogy már említettem, függ az órák számától is és a nagyobb városokban is többet lehet keresni. De ugye többet is költesz. Ebből teljesen jól meg lehet élni, mivel az összes pénzt magadra költheted. Nem kell rezsit fizetned, nem kell a netért fizetned, és a kaja is benne van. A nyári szünetben jellemzően több pénzt kapnak az au-pairek, mivel ilyenkor egész nap  a gyerekekkel vannak. Ami nekem minden hónapban fix kiadás, az csak a telefonomon az egyenlegfeltöltés (ez ugye valamilyen szinten muszáj, hogy a host-családod el tudjon érni). Az összes többi mehet a saját kis igényeim kielégítésére. 

- első au-pair lennél vagy voltak elődeid: ha első leszel a családban, én javaslom a szerződést. Ők is rutintalanok még, te is, és nem biztos, hogy minden fél jól jár majd. Ha pedig már voltak előtted másik is, mindenképpen vedd fel velük a kapcsolatot! Ne szégyelld elkérni az e-mail címüket! Ha a szülők nem akarják megadni (pl. személyiségi jogokra hivatkozva), akkor valami gáz lehet a családban, felejtsd el őket. Ugyan ez van, ha nem akarnak képet küldeni.
Kérdezd meg, hogy a családtól, hogy hány au-pair volt náluk ez idáig. Ha túl sok és nem maradt senki 1 évet, akkor te sem fogsz. Elég jó referencia, ha volt olyan, aki több időt maradt, mint 1 év. Ugye az én esetemben is ez történt, Juli 2 évet töltött ennél a családnál. Biztos vagyok benne, hogy aki többet marad egy családnál, mint 1 év, az jól érzi magát.

- mennyi ideig maradsz: ez nagyon fontos a host-család részéről mivel nem akarják, hogy pár havonta cserélődjenek az idegen lánykák a házukban. A legoptimálisabb az 1 év. Ha több mint 1 évet tervezel, akkor annak nagyon fognak örülni a családok és lesz egy helyzeti előnyöd, ha választásra kerül sor. Az 1 évnél rövidebb időszakokat nagyon nem szeretik. Ha csak fél évre akarsz kimenni, mindenképpen közöld a családdal, és ne mondd azt nekik, hogy persze, itt maradok 1 évre! Ha nem volt szerződés, nyilván semmit nem tudnak tenni, el kell téged engedniük, azonban a saját lelkiismereteddel, hogy átverted őket, nem biztos, hogy könnyű lesz leszámolnod. Persze adódhatnak olyan események, ami miatt azonnal haza kell menned, de szerintem ilyen esetekben az a legkorrektebb megoldás, ha minimum 2-3 hetet hagysz nekik, hogy találjanak a helyedre valakit. Ha pedig azért mész haza, mert nincs kedved tovább maradni és már holnap összepakolsz… hát az nagyon gáz. A karácsonyi képeslapot majd ne várd tőlük ezután… 

- első beszélgetés a családdal: miután már leveleztek pár napja (szerintem nem érdemes hetekig húzni az időt), mindenképpen vesd fel, hogy esetleg skype-on beszéljetek! És úgy, hogy a gyerekek is ott vannak. Tudom, nekem is szörnyű érzés volt, mivel angolul kellett makognom, de túlélhető! Szerintem ez az egyik leglényegesebb mozzanat, mielőtt kiutazol. Én a beszélgetés után már 100%-ra biztos voltam benne, hogy őket akarom, ők lesznek a host-családom. Persze a levelezgetés nekem is sokkal egyszerűbben ment, volt időm kigondolni mindent, meg a sztaki nagy barátom lett, de tudtam, hogy ha nem látom őket élőben, akkor nem tudom teljes biztonsággal eldönteni, hogy velük szeretnék majd 1 évet az életemből eltölteni vagy sem. Nem várnak semmi extra dolgot tőled, elég,  ha kedves vagy, mosolyogsz én próbálsz beszélni! Én például előre felírtam magamnak pár kifejezést azokról a témákról, amikről szerettem volna beszélni, vagy tudtam, hogy szóba kerül majd. Például pont mentek esküvőre és hát K. (host-anyukám) már az előző levelekben említette, hogy mennyire izgatott mindenki, a lányok koszorúslányok lesznek, biztos meg fogják majd mutatni nekem a cipőjüket, mert ilyen csillogós, szatén, hófehér cuki cipő, stb. Szóval a téma adott volt, a lányok már alig várták, hogy megmutassák nekem a Skype-olásnál, így persze akkor szóba került a ruha (előtte megnéztem a szótárban, hogy mi a koszorúslány ruha angolul), megkérdeztem, hogy milyen lesz a hajuk, stb. Semmi extra kérdés nem volt, a lényeg nekik ,hogy lássák rajtad az érdeklődést és a vidámságot. 

Más nem nagyon jut eszembe, ami még fontos lehet. Amint látjátok, ezek a saját tapasztalataim, én így kerestem magamnak családot, ezek voltak a főbb szempontjaim. Sok történetet hallok más au-pairektől is (pl. hogy a fürdőben nem hagyhatsz semmit, mert tuti használni fogja a cuccaid a család), ezeket is próbálom megjegyezni és leírni nektek, mert ez is egy olyan dolog, hogy semmiségnek tűnik, de igen bosszantó tud lenni, és lehet ez egy utolsó csepp lesz a pohárban. 

Ami még szerintem lényeges, hogy semmiképpen ne válassz olyan családot, akikben nem vagy biztos, vagy valami gyanús! Én sok családdal leveleztem, de a jelenlegi host-családomon kívül egyre sem tudtam volna azt mondani, hogy na, igen, őket akarom! Előbb-utóbb meg fogod találni az igazit, csak idő kell hozzá és türelem. Ez nagyon hasonlít a párkereséshez! :) Persze rövidített változatban, itt az évek hetekre redukálódnak. Tehát több hétig keresed az igazit, lesz, akivel elmélyül a kapcsolat, lesz, aki csak egy futó kaland, de a végén meg fogod találni az igazit, akire vártál egészen idáig! :)