Fantáziadús cím helye...

Már 1 hónapja nem írtam a blogomba. Ami azért durva, mert észre sem vettem, hogy már ennyi nap eltelt, olyan, mintha 2 héttel ezelőtt lettem volna Blackpoolban.

Nos, hol is kezdjem… A lányaim nyári szünete még nagyban tart, de már csak a jövőhét van hátra és szeptember 5-től kezdődik nekik a suli. Végre minden visszaáll a normális rendbe! Egyébként nem annyira megterhelő, mint azt előre gondoltam, annyival nehezebb, hogy napközben nincs egy perc szabadidőm sem, viszont sokkal jobban elvagyunk. Most már nem csak az a lány vagyok nekik, aki reggel 1 óra alatt előkészíti őket a suliba, majd délután velük tölt 2-3 órát. Szinte minden napra szervezek programokat, legtöbbször bemegyünk Lymm központjába, körbejárjuk a tavat, fagyizunk, majd hazajövünk busszal. A buszozásért mindig külön könyörögnek, mert nagy élmény számukra, ugyanis mindig kocsival viszik őket. Minden nap megkapom tőlük, hogy én vagyok a legjobb au-pair a világon, és nem akarják, hogy hazamenjek! :) Persze ezt főleg fagyizás és buszozás után mondogatják! :) Az ikrek nagyon sokat változtak a nyári szünet alatt, egyre komolyabban viselkednek, sokkal felnőttesebbek lettek (már amennyire az 5 évesekre ezt lehet mondani), és persze hétről hétre növik ki a ruhákat és a cipőket. A legjobb, hogy nagyon tisztelnek és szeretnek, rengeteg szeretetet kapok most már mind a 3 lánytól. Azt hiszem jót tett a nyári szünet nekik is és nekem is, jobban megismertük egymást.
Közben, amikor otthon voltam Magyarországon, a barátomból immáron a vőlegényem lett, persze a lányok rögtön könyörögni kezdtek nekem és a szülőknek is, hogy hadd lehessenek koszorúslányok az esküvőmön! Majd megszakadt a szívem, hiszen igent nem mondhattam nekik, mert nem akartam félrevezetni őket, de nemet sem tudtam mondani, mert láttam azt az őszinte csillogást a szemükben, hogy ők tényleg ezt szeretnék. Végül a szülők törték meg a kínos csendet és kimentettek azzal, hogy Ildinek talán más tervei vannak, talán nem szeretne nagy esküvőt, csak pár embert meghívni. Így a lányok csak egy kicsit voltak szomorúak, de túltették magukat a dolgon. Viszont a lánykérés részleteit minden nap el kell mesélnem neki, hogy hogyan történt percről percre! :) 

Egyébként meg 4 hónapja vagyok már itt, eltelt az egyharmada a kis au-pair életemnek. 

Kijött meglátogatni a barátom, és nagyon bejött neki Anglia. Végre megismerkedett a host-családommal is, amit már nagyon vártam, mert így már arcokhoz is tudja kötni a sztorijaim. 12-én, péntek este érkezett, mivel csak 3 teljes napom volt megmutatni neki a főbb látványosságokat és kedvenc helyeim, ezért nem sokat pihentünk. Szombaton korán keltünk, Chesterben kezdtük a napot, pár óra után átmentünk Liverpoolba, majd olyan este 9 körül hazaestünk. Vasárnap csak Manchesterben voltunk, ez volt a leglazább nap, nem kellett nagyon rohannunk. Este pedig egy kis borozgatás volt a program a Green Dragon-ban. Hétfőn egy olyan helyre mentünk, ami számomra is új volt, ez pedig Llandudno volt. 1,5 óra vonattal és már Wales-ben is voltunk. Gyönyörű félsziget, mindenképpen érdemes megnézni! http://en.wikipedia.org/wiki/Llandudno

És akkor következzen néhány kép, leginkább Llandudno-ról, hiszen a többi városról már raktam fel fotókat:

Kilátás a Great Orme-ról. Alattunk Llandudno.

Másik oldalon a kilátás.

Végre van sziklánülős-láblógatós fotóm! :)

Great Orme a háttérben. Ennek a tetejére másztunk fel, kb. fél napos túra, mivel elég messzire benyúlik a tengerbe.

Végre van mókusos fotóm! :)

16-án, kedden, repültünk haza, majd vasárnap már jöttem is vissza. Az otthoni dolgokról nem szeretnék írni, hiszen nem arról szól a blogom, legyen annyi elég, hogy nagyon jó volt!  :)

Szeptember közepétől végre nekem is kezdődik a nyelviskola, jövőhéten fogok találkozni a suli vezetőjével, aki majd elmesél mindent a tanfolyamról meg a vizsgáról, meg megnézi, hogy melyik csoportba kerüljek. Bár ma vagy 10 percet beszéltem vele telefonon, szóval abból azért bőven fel tudta mérni a tudásom, de nagyon ragaszkodott hozzá, hogy személyesen is találkozzunk.

Elég sok sztorim van a lányokkal kapcsolatban, az aktuális kedvencem le is írom. Szóval M.-mel (az ikerek közül az egyik) épp nézegettük az őszi Next ruhakatalógust (olyan, mint nálunk a Quelle). Minden oldalnál megbeszéltük, hogy kinek mi tetszik, mit szeretnénk, mi a kedvencünk. Majd az egyik oldalnál M. megállt és mondta, hogy most szeretne velem beszélgetni erről a ruháról. A képen a modell egy fekete kisestélyit viselt, fekete kistáskával és szürke magas sarkú volt rajta. Szóval az 5 éves M. teljesen komolyan elkezdte nekem mondani: Tudod Ildi, nekem nem annyira tetszik ez az outfit. A ruha egész jó, szeretem, de egy fekete ruhához nem vehetsz fel szürke cipőt. Valamint a másik gond az, hogy a cipő színének és táska színének mindig meg kell egyezni, ugyanis csak akkor lehetsz elegáns. De ha a ruhád, a táskád, és a cipőd is fekte, akkor fel kell dobnod valami színes kiegészítővel, például egy piros kitűzővel, különben nagyon unalmas lenne a kinézeted. Hát ezek után úgy kellett az államat összekaparni a földről, annyira meglepődtem! Én kb. 16 éves koromban jöttem rá, hogy a cipő és a táska színe lehetőleg ugyan az legyen, ő meg már 5 évesen megmondja a tutit! Néha teljesen elképedek, hogy miket észre nem vesznek a lányok. Az itteni gyerekek teljesen mások mint a magyar gyerekek. A másik kedvenc történetem, szintén M.-mel volt. Kb. 1 hónappal ezelőtt a szobámban filmet néztünk. Magyarul, a Büszkeség és balítélet BBC-s változatát. M. semmit nem értett belőle, de fordítottam neki a lényeges történéseket, így az első 2 részt együtt néztük. Azon már nem is csodálkozom, hogy észrevette, hogy a főszereplő színész, Colin Firth, a Nanny McPhee filmben is játszott. Én persze erősködtem, hogy tuti nem ő az, én láttam a Nanny McPhee-t és ő nem volt benne. M. persze mondta, hogy ő is látta, de már nagyon régen, és tuti ő az. Gondolom nem kell mondanom, hogy neki volt igaza… Host-anyámtól később megkérdeztem, hogy mikor látták a Nanny McPhee-t, és ő azt mondta, hogy még hónapokkal ezelőtt, olyan Karácsony tájékán. De nem ez a történet lényege! Szóval néztük a filmet, majd M. megállította, és megkérdezte tőlem, hogy nekem van-e férjem. Mondtam neki, hogy nincs, de barátom van. Erre M. folytatta, hogy rendben van, hogy csak barátom van, de miért nem vett még el feleségül, ha szeret. Magamban gondoltam, hogy jókat kérdezel, ezen már én is gondolkodtam… Mondtam neki, hogy ez nem olyan egyszerű, van, akinek több idő kell, hogy rászánja magát a házasságra, de remélem, hogy a barátom majd egyszer megkéri a kezem. Erre M. halálosan komolyan mondta: Ildi, szerintem amikor a barátod meglát majd a reptéren, én biztos vagyok benne, hogy meg fogja kérdezni tőled, hogy lennél-e a felesége. Én ezt érzem, és ne aggódj emiatt. Majd a laptopom felé fordult, elindította a filmet, és nézte tovább, mintha misem történt volna. M.-nek nem volt igaza, mert 6 napot tévedett, ugyanis augusztus 12-én vártam a manchesteri reptéren a barátomra, de 17-én kérte meg a kezem. Viszont 4 évet vártam erre, és lehet, hogy M.-nek csak pont szerencséje volt a lánykéréssel kapcsolatban, viszont én teljesen ledöbbentem 1.) hogyan lehetséges, hogy egy 5 évessel ilyenekről beszélgetek? 2.) hogyan tud ilyeneket kérdezni? 3.) honnan tudta, hogy én ezt szeretném?  

 Érdekes dolgok ezek. Az biztos, hogy ezt a 3 lányt soha nem fogom elfelejteni, mert valahol ők az én lányaim is.