Skócia

3 héttel ezelőtt voltam Skóciában, de sebaj, itt a beszámoló! 

Warringtonból indult a vonatunk délelőtt, és kora délután már meg is érkeztünk Edinburghba (mint megtudtuk, a helyes kiejtés: edinbra), Skócia fővárosába. A vonatjegy sajnos elég drága volt, Ł70-ot fizettünk a retúr jegyért/fő. Jó, persze szállásra nem kellett költenünk, mivel Edina host-anyukájának a testvére (?) Edinburghban él a családjával, és megengedték, hogy a vendégszobába töltsünk 3 napot.

Vonatos kép

Amikor megérkeztünk, szerencsére nem esett az eső, de elég lehangoló, ködös, szürke idő volt. Mivel még elég sok időnk volt 6 óráig, ezért körbenéztünk (illetve körberohantunk) a központban.

Látkép az edunbrugh-i várból.

Walter Scott-emlékmű (skót költő, regényíró)

Háttérben az Arthur's Seat (Artúr széke)

Edinburgh-i vár

Stewart's Melville College - ez a 2. legdrágább suli, Ł6000-tól kezdődik 1 évre az alapoktatás, bentlakásos suli Ł16.000-tól.

Vacsira beestünk a szállásunkra, ami Edinburgh külső, családi házas övezetében volt. A család cserébe a 3 napos szállásért csak annyi kért, hogy péntek este maradjunk otthon, és babysiteljünk. Ez kimerült abban, hogy egy 11 éves kisfiúra kellett vigyázni, aki totál X-Box függő, majd lefekvés előtt sakkoztunk vele, hogy azért mégis legyen valami, amiben aktívan szerepet vállaltunk.

A második napon, szombaton, nekivágtunk a Skót Felföldnek. Egy olyan önkéntes csoporttal voltunk, akik ingyen utakat szerveznek, hogy megmutassák a turistáknak, milyen szép is Skócia. Fizetni pedig annyit kell, amennyit jónak látsz, és amennyit ért neked ez az egész napos kirándulás és idegenvezetés. Az ötlet maga nagyon népszerű, mindig teli kisbusszal indulnak, a fórumokon pedig több száz értékelést olvastam, és mindenki azt írta, hogy ez a legjobb alternatíva megismerni Skóciát, és nem az ára miatt! A mi idegenvezetőnk, Donald, hatalmas lelkesedéssel mesélt történelemről, földrajzról, és mindenféle sztorikról, ami érdekes lehet. Amikor épp nem magyarázott (headsettel a fején vezetett és úgy dumázgatott közben), akkor tipikus skót zenéket rakott be és azokat hallgattuk. Egész napos program volt, reggel 9-kor indultunk és 6-ra értünk vissza Edinburgh-be. 

Ezt az útvonalat tettük meg.

Itt jártunk: Forth Bridge, National Wallace Monument Stirlingben, Aberfoyle, Doune Castle, Loch Katrine.

Forth Bridge

National Wallace Monument. Ja, igen, végig hatalmas köd volt...

Doune Castle. Itt forgatták a Gyalog galoppot.

Loch Katrine

Szóval végig köd volt, alig lehetett látni valamit, ami jelentősen rontott a nap élvezeti értékén. Persze nyilván mindenki ragyogó, napsütéses időben szeretne Skóciában járni, azonban keveseknek adatik meg, hogy ilyen időjárásban legyen részük. Legtöbbször elég nyálkás, ködös, sötét az idő. Bár az idegenvezetőnk szerint aznap épp Edinburgh-ban volt a legmagasabb hőmérséklet egész Európát beleértve. Így boldogok voltunk a kb. 5 fokkal, és örültünk, hogy nem éppen fagyos északi szél süvít. 

Mikor visszaértünk, elmentünk még egyet pubozni, ittunk egy hot toddy-t, ami tipikus skót ital - whiskey, meleg vízzel felöntve, cukorral, és citrommal.

Vasárnap korán elköszöntünk a családtól és csomagokkal együtt megmásztuk az Arthur's Seat-et. Persze amint épp a mocsaras részen próbáltuk magunkat átküzdeni - sima, egyáltalán ne túrázásra kifejlesztett cipőben másztuk meg- összefutottunk egy magyar pasival. Szóval igen, mi mindenhol ott vagyunk.

Miután felérsz a legtetejére,mintegy jutalomként, a szenvedésekkel teli, csúszós ösvények után, lélegzetelállító körpanoráma nyílik egész Edinburgh-ra, és a tengerre. Na ez az, amit mi nem élhettünk át... Mondtam már, hogy mind a 3 napon a köd mintha követett volna minket, bárhová is mentünk? Ha még nem, akkor mondom, hogy igen, a 3. napon is alig láttunk valamit.

Délután pedig indultunk vissza Warringtonba. 

Én mindenképpen ajánlom Skócia megnézését, azonban erre 3 nap közel sem elég, és inkább javasolnék valami tavaszi/nyári időpontot, amikor nagyobb az esély a jobb időre!