Halloween, Bonfire Night és Remembrance Day (fele)

Akkor jöjjön az elmaradt bejegyzés! 

Először röviden leírom, hogy miről is szól maga az ünnep, utána pedig egy beszámoló arról, hogyan is zajlott a valóságban. 

Halloween (Október 31.): A kelta hagyományok közt szerepelt a Samhain-nak nevezett ünnepnap, ami október 31-én napnyugta után kezdődött és november 1-én ért végét. Ezt az ünnepet a kelta napisten tiszteletére rendezték és egyben az újév is volt. Úgy hitték, ezen az éjszakán vándorolnak a lelkek a holtak birodalmába, és az emberek, hogy megkönnyítsék ezt a vándorlást (meg persze, mert tartottak a holtaktól), ételt,állatot áldoztak és a tűz körül táncoltak. Ezt az ünnepet vette át később a kereszténység a maga formájában.
Mindenszentek napja pedig ugyan úgy november 1., azzal a különbséggel, hogy nem számít munkaszüneti napnak és nem mennek ki az emberek a temetőbe, sőt, én nem nagyon vettem észre, hogy bármilyen módon meg lett volna említve.
Halloween éjszakáján különböző ijesztő jelmezt viselő gyerekek körbejárják a környező házakat, és Trick or treat! felkiáltással édességet kérnek a lakóktól. A felnőttek inkább házibulik keretében, pub-okban vagy más szórakozóhelyeken ünneplik a Halloween-t, de általában itt is illik jelmezben megjelenni.

Halloween Lymm-ben: A boltokban már szeptember elején megjelentek a halloween-hez szükséges hangulatfokozó elemek. Gondolok itt a jelmezekre, mű-pókhálókra, koponyákra, mindenféle ijesztő gyertyatartókra, kerámia tökökre, mű vérre, fekete-narancssárga evőeszköz készletre, pókháló mintás szalvétára, szóval minden, amit el lehet ebben a témában képzelni. A gyertyán, mécseseken, virágokon nem volt semennyi hangsúly sem.
Péntektől már mindenki ünnepi lázban égett, a bevásárlóközpontban megszámlálhatatlan beöltözött embert láttam, vagyis jobban mondva láttam Tinkerbell-t, Tele Tubbies-ból a zöld és piros űrlényeket (?), Batman-t, Darth Wader-t, a Szellemirtókat, Hófehérkét, angyalokat, ördögöket, szellemeket 20 féle változatban. És ez Warringtonban volt, ráadásul csak egy fél órára menetem be csizmát venni, ezek alapján el sem merem képzelni, hogy mi lehetett Manchesterben azon a hétvégén. És az tetszett benne, hogy mindenki komolyan vette a beöltözősdit, nem ilyen gagyi jelmezek voltak, hanem látszott, hogy sok időt foglalkoztak vele, hogy kitalálják mik is legyenek egy napig (vagy már péntektől). Vasárnap már érezni lehetett az másnapi őrület előszelét, ugyanis már befutott pár trick-or-treat-ező csapat. Hogy mi is az a Trick or treat? Az ajtó előtt jelmezbe öltözött gyerekek jelennek meg, akik Trick or treat!, (Cukrot vagy csínyt!) kiáltással szólítják fel a lakókat állásfoglalásra. Elméletileg az ajtónyitónak van lehetősége „csínyt”, azaz játékos fenyegetést választani, de nem jellemző. A gyerekeknek egy nagy vödörből kell kivenni az édességet, néhol csak egy darabot, néhol viszont bele lehet markolni. Jellemzően a megengedett mennyiség általában fordított arányosságban van a csoki minőséggel, de szerencsére sehol nem sikerült beszerezni a lányaimnak a klasszikus kakaós bevonó masszát, amit nálunk sok helyen csokiként árulnak.
Tehát október 30-án a kifaragott tökök már a legtöbb ház ablakában ott figyeltek. 31-én tetőzött a hangulat, miután hazajöttek a lányok a suliból, elkezdődött az arcfestés, a beöltözés és a mini-diszkó, ugyanis pár gyerek le lett passzolva hozzánk, azzal az indokkal, hogy együtt mégiscsak nagyobb buli édességet kéregetni. A vacsora is az ünnep jegyében telt, volt szemgolyó aggyal tálalva (húsgombócok kuszkusz-szal), desszertnek pedig véres agy volt fagyival (piros gyümölcskocsonya) és feket-narancssárga muffin. A vacsorát már nem tudtuk nyugodtan megenni, mert 5 percenként jelentek meg a dörömbölő, sikítozó, trick-or-treat-et kiabáló, csokikövetelő gyerekek. Mindenki igen menő jelmezben volt, még az alig totyogó kisgyerek is be volt öltöztetve boszorkánynak! Az egész környék teljesen felbolydult, mindenki kivonult az utcára és a csoportok jártak házról házra. Vacsi után az én családom is felkerekedett, hogy begyűjtse a karácsonyig elegendő édességadagot. Én otthon maradtam, lelkesen nyitogattam az ajtót, egészen a negyedik gyerekcsoportig, majd ezután lekapcsoltam a házban a lámpákat, elhúztam a függönyöket, ettem egy kis csokit a vödörből és felmentem a szobámba. Amire kitaláltam, hogy legközelebb úgy nyitok ajtót a következő gyerekcsoportnak, hogy inkább a „csínyt” választom, addigra már nem jöttek. Kár, pedig kipróbáltam volna, már csak azért is, mert kíváncsi voltam, hogy a döbbenettől mit válaszoltak volna. Mikor a család visszatért, én a Green Dragon felé vettem az irányt.

Bonfire Night (November 5.):  1605-ben ezen a napon Guy Fawkes és társai puskaporos hordókkal fel akarták robbantani az angol parlamentet, ezzel megölve I. James királyt. Az összeesküvést a király egyházpolitikájával elégedetlen katolikusok egy csoportja szervezte meg. Ezt követően az uralkodó rendeletet adott ki és november 5-ét a hálaadás napjának nyilvánította, a nép örömtüzeket és máglyákat gyújtott , hogy megünnepeljék  a király megmenekülését.  Az összesküvőket leleplezték, és miután bűnösnek találtattak, kivégezték őket.
Az örömtűz hagyománya azóta is megmaradt és kiegészült tűzijátékkal, valamint mindenféle hulladékból  elkészítenek egy Guy Fawkes-re hasonlító babát és az este csúcspontjaként a máglyára vetik.

Bonfire Night Lymm-ben:

Hivatalosan szombat volt a Bonfire Night napja, de a lányok sulija pénteken tartotta meg, gondolom azért, hogy minél többen eljöjjenek. Egész nap jó idő volt, persze estére elkezdett beborulni az ég és elég sötét felhők gyülekeztek. Végül látva a host-családom, akik télikabát, gumicsizma, sapka, sál, kesztyű felszerelésben készülődtek, én is úgy döntöttem, hogy elő a vízálló kabátommal és a téli csizmámmal. A szomszéd családdal együtt indultunk el a suli felé, ami itt van 10 perc sétára. Mi vittük a bort, ők a sört! :) A suli udvarán volt a buli, és a hangulat elég erőteljesen hasonlított a mi augusztus 20-ánkra. Hot-dog, hamburger, kolbász, virsli, sör, forralt bor, zsibvásári világítós kardok, és minden, ami nélkül nem ünnep az ünnep. Ami nekem nagyon tetszett, hogy a kajákat a suli készítette, a tanár nénik árulták, és jelképes összegekért elég szép adagokat adtak. Pl. a hambi fél font volt (kb. 150 ft), és elég durván megtömték minden jóval. A világításról viszont elfelejtettek gondoskodni, így sötétben cseverésztünk, és ha elvesztetted a társaságot, akikkel jöttél, esélytelen volt megtalálnod a tömegben és a sötétben. A máglyára folyamatosan rakták a fát, meg mindenféle elhasznált bútorokat. Nem volt olyan hatalmas nagy tűz, és nagyobbra számítottam, de azért olyan 15-20 méterre felcsaptak a lángok. Persze elkezdett esni az eső, de ez senkit nem zavart, nem kezdtek el hazaindulni az emberek, mintha mindenki tudta volna, hogy bármi történik, a tűzijáték előtt nem szabad lelépni. Nem sokára elkezdődött a tűzijáték is, ekkor már elég rendesen esett, gondolom előrébb is hozták, nem akarták megvárni a zuhogó esőt. A pirotechnikus (aki gondolom a suli gondnoka lehet, csak minden évben adnak neki 20 percet, amikor reflektorfénybe kerül) elég rutintalanul csinálta, így többször azt hittük, hogy már vége van, de mindig újabb és újabb rakéták bukkantak fel, majd aztán megint néma csönd lett. De lehet, hogy csak valami hatásszünetet akart tartani, hogy hallja a tömeg ámuldozó kiáltásait. Sajnos ez  elmaradt, a klasszikus tapsolás sem volt a végén, gondolom a beázott cipőkben ácsorgás és a „vízállónak vett, de ma kiderült, hogy még sem az” kabát elvette a kedvét mindenkinek. Mivel nagyon nem akart fogyni a hűtőtáskából az ital, ezért hazafelé vettük az irányt. Én Ildivel a Green Dragon-ban folytattam az estét, amiről nem tudom, hogy írtam-e már, de fel lett újítva, és most már nem is mondom rá büszkén, hogy a törzshelyem! Lecserélték a személyzetet, mindent dizájnosra megcsináltak, kiszedték a fa gerendákat, egységessé tették a berendezést, a régi fa ajtó helyett üvegajtó van, és ami a legfelháborítóbb: az IKEÁ-ból szerezték be a lámpákat!!!
De visszatérve a Bonfire Night-ra… Ugye szombaton volt a hivatalos napja, így minden városban hasonló ünnepségeket szerveztek, mint ami a suliban volt pénteken. Már sötétben jöttem haza Warringtonból, így a 20 perces buszút alatt jól szórakoztam, mert mindenfelé tűzijátékok voltak és máglyák. A legnagyobbat a Lymm előtti városkában láttam, ott egy kisebb focipálya negyedére hatalmas farakást tettek és az lángolt! Kb. akkora volt, mintha egy családi házat gyújtottak volna fel! Még gondolkodtam is rajta, hogy vajon tényleg ekkora tüzet akartak, vagy csak kicsit elharapózott?! Rengetegen voltak az utcákon, mindenki sétálgatott, a pub-ok tömve voltak és a környék apraja-nagyja részt vett a helyi Bonfire Night-on. Szombat este 6-tól 11-ig egy percre sem volt csönd, annyi helyen volt tűzijáték és sok háznál házibulit tartottak. 

És végül egy kis versike: 

 „Remember, remember the Fifth of November
Gunpowder, treason and plot;
I know of no reason why gunpowder treason
Should ever be forgot.“

Szabadfordításban:

„Emlékezz, emlékezz, november 5-re;
Puskapor, árulás és összeesküvés.
Nem látom okát, hogy miért kellene a
Puskapor-összeesküvést elfeledni valaha.”

Remembrance Day (November 11.): 

Emlék(ezés) Napjának vagy Pipacs Napnak (Poppy Day) nevezik November 11-ét. A dátum az I. világháború végéhez köthető, ugyanis 1918-ban ezen a napon írták alá a fegyverszüneti egyezményt. Minden évben a 11. hónap 11. napján 11 órakor néma megemlékezést tartanak szerte a világban, nem csak az Egyesült Királyságban. Ezen a napon emlékeznek meg az I. és a II. világháborúban és egyéb háborúkban elesett katonákról, akik az életüket adták az országért. A piros pipacs az emblémája ennek a napnak, nagyon sokan hordják a szívük felett, mindenhol megemlékezések, koszorúzások vannak. És miért pont piros pipacs? A hosszú harcok után, a kopár csatatereken, a pipacson kívül semmi más növény nem maradt meg, csak a pipacs, körbevéve ezzel a háborúban elesettek sírhalmait. Piros színe miatt sokan úgy gondolták, hogy a hősi halottak véréből nőtt ki a virág.

(Erről nov. 11. után érkezik a beszámoló)

(A fotókat nem én készítettem.)

Gondolom ez most így elég sok és tömény bejegyzés volt, de nem tudtam/akartam rövidebben leírni. Következő bejegyzés hamarosan!