Hétvégék Manchesterben

Kicsit elmaradtam a blogom írásával, de amúgy annyi minden nem is történik velem, hogy minden nap vagy minden másnap tudjak írni egy új bejegyzést.

Múlt hétvégén felfedeztem Manchestert. Ami azért nagy szó, mert egyedül mentem be a központba és nem tévedtem el! Altrincham-ből megy villamos a Market Street-re, ami a városközpont. És persze a Primark megállója! :) Kb. 20 perc alatt be is értem és 20 perc  a buszozás is. Első utam természetesen a Primark-ba vezetett. Egy 3 szintes hatalmas épület, összesen kb. 2 órát töltöttem bent (ebből 20 perc a próbafülkére való várakozással telt el), rengeteg mindent tudtam volna venni, de végül üres kézzel távoztam. Érdekes módon itt vagyok már lassan egy hónapja, de egy futógatyán kívül semmit nem vettem még magamnak (a csokikákat, a kekszeket és a töménytelen mennyiségű drogériás cuccot leszámítva :) ). Valahogy nem érzek vásárlási kényszert, mert tudom, hogy 11 hónapom lesz még rá, hogy felújítsam a ruhatáram. Egyébként tényleg 2-3 Ł-ért iszonyú jó cuccokat lehet kapni, az árak max 20Ł-ig mennek fel, de az már tényleg a legdrágább cucc. Átlagban 5-8Ł között mozog minden. Úgy láttam, hogy a minőség is rendben van, bár cipőt itt tuti nem veszek majd. Azt olvastam, hogy itt vagy extra ciki vásárolni vagy nagyon menő. Akik szerint menő, azok úgy vannak vele, hogy ennyi pénzért akár 10 ruhát is vehetsz minden hétvégén, tehát változatos lehet a ruhatárad. Akik szerint pedig ciki, azok azt állítják (lehet, hogy igaz is, ki tudja), hogy azért ilyen olcsók a ruhák, mert afrikai gyerekekkel varratják meg őket és hát ezt nem kellene támogatni.  Tény, hogy én sem tudom, vajon miért éri meg nekik ilyen alacsony áron adni, mindenesetre az üzlet tele volt, és minden pénztárnál kígyózó sorok voltak. Jelzem, itt volt vagy 8 pénztár és mindenhol 10 pénztáros volt, akik nagyon gyorsan dolgoztak, szóval el lehet képzelni, mennyi vásárló lehet egy átlagos szombaton a Primark-ba.

A Primark után végig sétáltam a Market Street-en, ez egy hosszú bevásárló utca, tele üzlettel és bámészkodókkal. Nálunk ilyen a Váci utca. Egyébként, ahogy végig mentem Manchesteren a villamossal, egészen olyan volt, mint Budapest. A közlekedés, a hangulat, a boltok, egyedül az emberek valahogy mások. Nem csak a nyelv miatt, hanem úgy minden. Na jó, ez így most fura leírva, de aki volt már Angliában, az tudja miről beszélek. Megnéztem kívülről a Katedrálist, meg a Manchester Eye-t. Van valami külön neve is, de a lényeg az, hogy olyan, mint a London Eye. A következő állomás  az Arndale Centre volt. Ez egy bevásárló központ, és a honlapjuk úgy hirdetik magukat, hogy a legnagyobb, városban található (inner-city) shopping centre az egész Egyesült Királyságban. Én elhiszem nekik. Tényleg hatalmas nagy, nem is tudtam körbejárni. A másik ilyen központ a Trafford Centre, ez a legnagyobb az egész UK-ben, és Európában pedig a 2. helyet érte el a nagyságával. Ezt még nem látogattam meg, mert erre lelkileg még nem állok készen! :) Hát ennyi történt a múlt héten.
A mostani hétvégén elég sűrű volt a programom. Szombaton találkoztam egy francia au-pair csajjal, aki nagyon szimpi, szóval megbeszéltük, hogy megyünk majd mindenfelé, mert neki sincs kivel utazgatnia. Egyébként kb. 3 órán keresztül beszélgettünk, neki jobb az angolja, mint az enyém, de nem beszél tökéletesen és folyékonyan. Ettől függetlenül nagyon jól szórakoztunk, és legalább aktívan gyakorlom az angolt. Megbeszéltük, hogy nem vagyunk született au-pair-ek, sőt, igazából ő is csak távolról látott gyereket azelőtt, nem is érti, mit keres itt! Neki is csak az angol kell. Hát igen, ha meg lehetne tanulni 1 hónap alatt folyékonyan beszélni, akkor én már régen összecsomagoltam volna és jövőhéten repülnék is haza! Nem azért, mert rossz. Tényleg nem rossz. Sőt! Csak semmi késztetést nem érzel rá, hogy  idegen gyerekkel foglalkozz egy idegen családba. Ezt te is tudod, hogy valahol nagyon nem természetes, nagyon furcsa, viszont ez van, mégis itt vagy, a családnak szüksége van rád. És neked is szükséged van a családra, hiszen meg kell tanulnod az angolt, világot akarsz látni, meg akarod ismerni a kultúrát, esetleg egy kis pénzt akarsz félretenni.  Na de visszatérve a hétvégéhez.... Olyan este 7 körül értem haza, elég fáradt voltam, mert már reggel bementem Manchesterbe. Vasárnap, azaz ma, pedig egy magyar au-pair-rel találkoztam Altrincham-be. Szóval próbálom tartalmasan tölteni a napjaim. Jövőhéten szombaton valószínűleg megint a francia csajszival találkozom, vasárnap pedig au-pair találkozó lesz, szóval nem fogok unatkozni.

Amúgy a hétköznapokon nem történik semmi különleges. A host-családom még ugyan úgy bírom, továbbra is minden megfelel számomra, szerintem nem lesz gond az elkövetkezendő 11 hónapban sem. Bár szerintem a nyári szünetben nem így fogom látni a helyzetem, de addig is örülök, hogy a délelőttök és délutánok nagy része gyerekmentes! :)